Fajleírások

A Vérállatoknak három alfaja van. Alakváltásra tudatosan képesek, a holdnak csak olyan szempontból van rájuk hatása, hogy teliholdas éjszakákon (főleg a vérfarkasok) előszeretettel tartózkodnak állati alakjukban, bárhová menjenek és bármit csináljanak is. Átlagéletkoruk 200 év, 170 éves korukig külsejük maximum 50 évet öregszik, az utolsó 30 évben ez felgyorsul emberi mértékre (értsd: az utolsó 30 évben 30 évet öregszik a külsejük). Nagykorúvá 20évesen válnak. Terhességük átlagosan 9 hónap, állati formában képtelenek életet adni az utódjuknak, aki szintén emberi formában születik meg. Egy alkalommal 1-6 utód is születhet. Átlag testhőmérsékletük 2-3 fokkal magasabb az emberinél, kivéve a vérkobrákat, akiknél ez 2-3 fokkal alacsonyabb. Vérállattá többnyire születés útján lehet válni, vagyis annak kell születni. Amennyiben egy vérállat megharap valakit, az illető csak igen kis körülbelül 20% eséllyel válik szintén vérállattá, ám ez nagyon ritka, és az így (úgymond másodlagosan) született vérállat lényegesen gyengébb fajtársainál, SOHA semmilyen esetben nem válhat alfává, és ő maga másodlagosan már képtelen vérállatot létrehozni. A vérállatok technikailag bárhol előfordulhatnak, Night Blood városát kivéve, de rendelkeznek egy saját várossal, ami a három alfajnak megfelelően három kerületre oszlik. Ezen kerületek határainak betartására kínosan ügyelnek.

A vérfarkasok olyan lények, akik idejük nagy részét emberi formában töltik, ám akaratuktól függően képesek farkas alakot felvenni. Átváltozott formájukban úgy néznek ki, mint egy átlagos farkas, pusztán testméretük jelentősen nagyobb. Beszédre és értelmes gondolatokra még ebben a formájukban is képesek, ugyanakkor hangjuk kissé morgóbb, és nehezebben érthető. Társadalmuk meglehetősen rendszerezett, élén az Alfahím és az Alfanőstény áll, a többiek szigorú hierarchiába rendeződnek, a felettük állónak vakon engedelmeskedve, ám tiszteletben tartva az alattuk lévőket. Jellemzően erősebbek és gyorsabbak az átlagembernél mind emberi mind állati alakjukban, érzékeik, főleg a szaglásuk kifinomultabbak. A vérfarkasok, összetartó életmódjukból eredően életük folyamán mindössze egyetlen társat választanak maguknak, s velük élik le az egész életüket. A legtöbb hím párja elvesztése után magányosan éli le még hátralévő életét, de akadnak kivételek, ezzel szemben a nőstények között nem ritka, hogy kedvesük után halnak. Összehasonlításképpen egy átlag vérfarkas egy Vámpírgrófot bármikor képes legyőzni, ám a Vámpírbárók ellen csak az Alfának van esélye. A Hercegeket és Hercegnőket erőben és képességeikben még csak meg sem közelítik. Vérfarkasból van a legtöbb, jellemzően nyugodtak, erejüket nem fitogtatják feleslegesen.

A véroroszlánok ezzel szemben gyakrabban használják állati alakjukat, az egymás közti hierarchia harcok kedvéért is. Alapvető berendezkedésük patriarchális, az Alfahím áll mindenek felett, könnyen megismerhető, mert még fajtársai közt is hatalmasnak számít (mindene). Alfanőstény nincs, a férfiak (egyneműeknél a domináns fél) köré több nő (alárendelt) csoportosul, ám a hűség nem igazán jellemzi őket, a vérfertőzés elkerülése végett, a gyermekek 18 éves korukban elhagyják azt a „családot”, ahol felnőttek és sajátot alapítanak. Jellemző rájuk a deviáns viselkedés, a magamutogatás, és az élet korlátok nélküli élvezete, emiatt gyakori az összetűzés vérfarkasok és véroroszlánok között. Átváltozott formájukban úgy néznek ki, mint egy hatalmas oroszlán, a nemi jellegek betartásával (nőstényeknek nincs sörénye), beszédre és értelmes gondolatokra még ebben a formájukban is képesek, ugyanakkor hangjuk kissé morgóbb, és nehezebben érthető. Erejüket tekintve egy szinten állnak a vérfarkasokkal.

A vérkobrákalapvetően eltérnek a másik két alfajtól. Állati alakjuk nem teljesen állati. Egész testüket pikkelyek borítják, ám felsőtestük (deréktól felfelé) emberi marad, annyi különbséggel, hogy pupillájuk kígyó-szerűvé válik, íriszük világít, nyelvük villássá és vékonnyá válik, fogaik (az összes!) hegyesek lesznek. Altestük (deréktól lefelé) egy hatalmas kígyónak felel meg. Harapásuk mérgező, ugyanakkor meglehetősen békések és félénkek, szinte kizárólag önvédelem céljából veszik fel ezt az alakjukat. Társadalmukat vezeti az Alfanőstény, aki mellett nincs állandó hím. A gyermekeket a nők nevelik fel a férfiak nélkül, ritkán élnek családban. Meglehetősen kis számuk és rejtőzködő életmódjuk miatt egymással való társasági életük gyakorlatilag nincs, kivéve az évenkénti gyűlésüket, ahol mindannyian jelen vannak. Átváltozott formájukban képesek értelmes gondolatokra, és beszédre, ám mivel szájberendezésük alapvetően nem erre lett kitalálva, szavaik nagyon nehezen érthetőek, első hallásra fenyegető sziszegésnek tűnnek, még akkor is, amikor éppen nem fenyegetőznek. Összehasonlításképpen, erejük nagyjából egy Vámpírvicomténak felel meg. Egy Vámpírgróf ellen legfeljebb az Alfanősténynek van esélye.