Fajleírások

Evolúcióval létrejött faj. Az adaxok és a félvérek között az a különbség, hogy egy félvér meg tudja mondani, pontosan milyen fajokba tartozik, egy adax viszont nem tudja magát egyetlenegy fajba sem besorolni, mert nagyon sok faj keveredik benne. Illetve olyan, szinte lehetetlen félvér kombinációk tartoznak még ide, akik egyébként életképtelenek lennének.(Pl.: angyal-démon, angyal-vámpír, angyal-vérállat és a különböző démon alfajok kombinációi, mint pl tűz és jég). DE! A vámpír-vérállat kombináció soha, semmilyen körülmények között nem megengedett! Bármely fajjal képesek szaporodni, így utódlásban nincs hiány.

Az adaxok egy nomád faj, 10-20 főből álló nagycsaládokba szerveződve járják a világot, és különböző alkalmi munkákból élnek. Kevert vérüknek hála, jó harcosok, így gyakran zsoldosságból, testőrségből, fejvadászságból tartják fenn magukat. A nagycsaládokat a Vének Tanácsa irányítja, ami a család három legidősebb tagjából áll. Döntésük kötelező jellegű, megfellebbezhetetlen, ha valaki mégis ellenszegül neki, az a nagycsaládból való kizárást vonja maga után. Általában igyekeznek kerülni a felesleges konfliktust más fajokkal, de csak és kizárólag a Vének Tanácsának döntéseit tekintik törvényi erejűnek, és magukra nézve kötelezőnek. Maguk a szűk családok patriarchális jellegűek, a férfi a család feje, és a 18. életévüket nem betöltött családtagok engedelmességgel tartoznak szüleiknek, de különösen az apjuknak. Rendkívül gyerekszeretőek, családonként a három-négy gyermek jellemző. Ha kóborlásaik alatt elárvult gyermekre bukkannak (esetleg saját maguk tesznek róla, hogy a gyermek elárvuljon), a gyerekeket magukhoz veszik, és sajátjukként nevelik. Bár nem különösebben zavartatják magukat, ha orvgyilkosságról van szó, tizennyolc év alatt mindenkit gyereknek tekintenek, és nem emelnek rá kezet, ha van választásuk. Rabszolgatartó faj, ha van rá lehetőségük ellenfeleiket rabszolgaként tartják, ugyanakkor érdemes megemlíteni, hogy jól bánnak a rabszolgákkal is.

A nagy családok jól szervezettek, mindenki tudja a helyét, és a feladatát, ebben rejlik a túlélésük kulcsa. Gyanakvó, bizalmatlan faj, az idegeneket (amennyiben az illető felnőtt) nehezen fogadják be, de a jó barátot mindig szeretettel várják, vendégszeretetük legendás. Szeretnek jókat enni, és éjjelente közös énekkel, tánccal mulatni az időt.

Legfőképpen Gaia-t tisztelik, minden nagy család szálláshelyén (ez lehet ház, jurta, barlang stb.) található egy neki szentelt oltár, ami előtt az egyes családtagok magukba mélyedve csendesen imádkozhatnak, ha úgy érzék szükségét. A vallás az ő szemükben nem a közösségi élet része, mindenkire egyénenként tartozik.
Tisztelik az életet, ha megbízatásaikról élve térnek vissza, mindig hálát adnak Gaia-nak. Rabszolgáikkal is úgy bánnak, hogy figyelembe veszik annak faját, szükségleteit. Nem azért tartják, hogy megalázzák, hanem a munkaereje miatt.
Ha valaki megmenti a másik életét, a megmentett adósa lesz megmentőjének, amit gyakran úgy hálálnak meg, hogy testvérükké fogadják egymást. Ettől kezdve valóban annak is tekintik a másikat, úgy kezelik, és gondoskodnak róla, mintha valóban a vértestvérük lenne.

Az adaxok között él egy legenda, mely szerint valaha régen saját országuk volt Ázsiában. Királyuk volt, aki bölcsen kormányozta népét. A király szerelembe esett egy elf nővel, és nőül vette, ám a nászéjszakán a nő egy fekete mágus segítségével átkot bocsájtott a királyra. Egy mozaikba zárta őt, amit széttört és darabjait szétszórta a világban. A menekülő elf nőt végül a nép haragja ölte meg, amiért megdühödtek az istenek, és a szigetet, amin éltek földrengések és árvizek pusztították el. Nem tudni, igaz-e a legenda, de az adaxok mélyen hisznek benne, ezért megvetik és gyűlölik az elfeket és fekete mágusokat. Ezzel kapcsolatban zárkózott nép, de az a hír járja, hogy kóborlásaik során gyakran találják meg a mozaik darabjait, amit a Vének Tanácsa őriz, és szorgosan gyűjtöget, ugyanis a legenda szerint ha egyszer újra összeállítják a mozaikot, a király visszatér, és új otthonba vezeti majd népét, ahol ismét bőségben és békében élhetnek majd.


Írta: Jesang

Az angyalok egy Gaia által létrehozott faj, melynek lakhelye a Szférák. Az angyalok természetüknél fogva ártatlan szemmel néznek mindenre, ám naivitásukat a korral levetkőzhetik. Nehezükre esik a kegyetlenség, de hitükből erőt merítve képesek rá. Bár rendelkeznek testtel, szellemi valójuk erősebb és fejlettebb bármely földi fajnál, intelligenciájuk és szépségük pedig (többnyire) kivételes. Bonyolult és szigorú szabályrendszer szerint élnek. Elítélik az értelmetlen erőszakot, a haszonszerzést, a hedonizmus legcsekélyebb formáját, az önteltséget, s mindent, ami a hét főbűnhöz, vagy a kisebb bűnökhöz kapcsolódik. Az angyalok nem védtelenek, s nem riadnak vissza a harctól, vagy a szigorú büntetéstől akár fajtársaikon is, ha ezt az ítélethozó bizottság jogosnak véli. A büntetések egyenesen arányosak a bűnök súlyosságával, s egy döntést nem lehet megtagadni vagy megváltoztatni, s az angyalok kötelességtudása következtében ritkán is kerül sor kihágásra e téren. A démonokkal való mindenfajta kontaktust, a harcon kívül, árulásnak veszik, s ez azonnali fellépést von maga után. Az angyalok mindenekelőtt hűek Gaiahoz, és eszméihez, s önmaguk érdekét csak ezek után veszik figyelembe, ha egyáltalán sűrű elkötelezettségeik között időt szakítanak rá. Hazudni az legalacsonyabb rendűek (közangyalok) egyáltalán nem tudnak, a magasabbak azonban egyre könnyebben, mivel a hatalommal arányosan előjogok is járnak, ugyanakkor nő a felelősség, s a büntetés súlyossága az esetleges vétkek következtében. Nem ítélik el a homoszexualitást, bár az erotikus témákat és megnyilvánulásokat kerülik. Nehezen viselik a bűnökkel vagy démoni energiákkal telt közeget.

Fajtani jellemzők:

- Gyönyörűek, már-már a tökéletességet súrolják
- Minden angyalnak, hacsak erőszakkal el nem távolították, egy pár szárnya van
- Hajuk és bőrszínük változó, de az emberi színskálán mozog
- Életük külső behatás (pl: átok, erőszakos halál) esetén szakadhat meg, egyébként öröklétűek
- Képesek az utódnemzésre, s szexuális úton szaporodnak, csakúgy, mint a démonok, s tudnak keveredni más fajokkal, bár az angyal-démon csemeték jószerivel megőrülnek és korán meghalnak.
- Energiájuk alapja a Belső Fényük (a nap, illetve éjszaka a hold és a csillagok viselkedhetnek katalizátorként, ha az illető ismeretei elég kiterjedtek az angyalmágia terén)
- Nincs lelkük, ha meghalnak, nem születnek újjá, s Belső Fényük a kozmosz energiájával egyesül
- A Belső Fény újratermelődik, s az életben maradáshoz szükséges energiát csak magasan képzett angyalok tudják kibocsátani magukból szándékosan (véletlen nem lehet), ami a teljes kontroll bizonyítéka, ám ebbe belehalnak

(Noha van Belső Fényük, az angyalok alapjáraton nem zseblámpák, s ez az energia nem feltétlen fényként távozik belőlük, mikor használják, vagy mikor meghalnak. Amikor pedig nem használják, akkor nem világítanak vagy pislákolnak…)

Alapképességek, erőszint szerint:

- 1-4: Minimális gyógyítás, repülés, enyhe hő kibocsátása, közérzet javítása (nagyban múlik az angyal közérzetén)
- 4-6: Az előbbiek magasabb szinten való művelése
- 6-8: Az előbbi + az angyalmágia behatóbb ismerete és használata (Trónusok esetén lehet kiváló, az átlag szintet meghaladó harci képesség)
- 8-10: Előbbiek + Teleportálás, a Belső Fény teljes kontrollja

Angyalmágia:

Nyelvi és nem nyelvi jelekkel (azaz ábrákkal és mozdulatokkal, illetve angyali szavakkal) segített, évezredek alatt formálódott mágia, ami alkalmas az elemek befolyásolására (víz, tűz, levegő, föld, fény), gyógyításra, védelemre vagy akár pusztításra. Erőtől és háttértudástól függően kevés, vagy rengeteg hatalmat adhat használója kezébe. (Természetesen Gaiat és Lucifert nem szárnyalhatja túl).
Az angyalmágia bonyolult művészet, s az elemek elsajátítása során egy, ritka esetben két elemet tud befolyásolni az illető angyal, biztonsággal. Ugyanakkor tanulhatja mind a négy elem befolyásolását is, de ezek gyenge eredményeket fognak szülni, és képességei alig fogják meghaladni a bűvész trükk kategóriáját (gyertyagyújtás, kendőlebegtetés, egy mag kikeltetése, kis hullám keltése a víz felszínén). Minden angyal egyéni módon, ámde erejének megfelelően tudja használni mágikus képességeit. A több képesség több felé osztja az energiát. A tűz elem képességének szabad interpretációja lehet pl a nyílt láng nélküli forróság használata. Ugyanígy a víz elem képessége akár fagyasztásként is megjelenhet. A támadó, védekező, illetve gyógyító varázslatok megint külön képességcsoportba tartoznak. (Az egyszerűség kedvéért, 8 fő képességcsoport van: tűz, víz, levegő, föld, fény, védekező, támadó és gyógyító mágia)

Hierarchia

Az „angyal” összefoglaló név, s mivel ezen lényektől távol áll a hiúság, csak akkor említik rangjukat, ha azt a helyzet megköveteli.

Az angyalokat terület szerint (első és második szféra), illetve funkció szerint osztjuk fel különböző csoportokra. A fő feladatelvégző szervekben dolgozó angyalok (tehát a nem Közangyalok) erejüket tekintve változóak. Nekik egy 10es erőskálán 6-10ig terjedhet a hatalmuk, de semmiképp sem erősebbek, mint Gaia. A Közangyaloknak nyilván 1-6ig terjedhet a hatalmuk (kivéve Őrangyal, lásd: lentebb).


ELSŐ SZFÉRA - A Szférákban lakozó angyalok szférája, akik az ott lévő rendszert szabályozzák és tartják fenn. Legfeljebb hírnökként tartózkodnak az anyagi világban, ugyanakkor ez a tartózkodás igencsak elhúzódhat, feladatuktól függően, vagy gyakori lehet.

Szeráfok: Még a szokásosnál is erősebben ragaszkodnak a szabályokhoz, ők a mennyei döntéshozó szerv. Jellemző rájuk az angyalmágia kifinomult elméletbeli ismerete, de fizikai erőnlétüket tekintve nem jelentenek különösebb fenyegetést. Ha a földön tartózkodnak, gyakran Trónus testőrök társaságában teszik ezt.

Kerubok: Az égiek bírái, akik ítélkeznek a döntések felett, illetve büntetést szabnak a vétkesekre. Jellemző rájuk az objektivitás. Lehetnek harcművészeti ismereteik is, s rájuk sokkal inkább jellemző már az angyalmágia gyakorlati alkalmazása. Ők az az angyalcsoport, akikre a legkevésbé vannak hatással a negatív vagy egyenesen gonosz energiák.

Trónusok: Az angyalok végrehajtói és őrei, az első szféra legkegyetlenebbnek vélt angyalai. Járatosak a harcművészetekben, s ritkán fordul elő, hogy bonyolultabb angyalmágiára hagyatkoznak (egyszerű támadó varázslatokkal azonban gyakran élnek), kivéve a magas rangban lévők.

Közangyalok: Hétköznapi feladatokat látnak el, leginkább a „nép” megfelelői.


MÁSODIK SZFÉRA - Azok az angyalok, akik lejönnek az anyagi világba, s ott tevékenykednek.

Archék: Az emlékek és a belső értékek őrei, amelyek könnyen elvesznek az anyagi világban. A mennyei háborúban megsérült angyalokat ők látják el, s székhelyüket gyakran kórháznak álcázzák. Az Őrangyalok közvetlen felettesei, akik az emberek hétköznapjait ellenőrzik. Többnyire „irodamunkát” végeznek, s felettébb elfoglaltak. A terepgyakorlat híján a többi kaszt hajlamos megfeledkezni a hatalmukról, mivel az többnyire parlagon hever.

Elohimek: Informátorok, akik a menny és a föld közti kommunikációt lehetővé teszik. Ők küldik haza az elesettek testét, s ők gondoskodnak a két világ közti szállításról. Képesek elrejteni angyali jelenlétüket a legtöbb lény elől (persze az is erőfüggő, hogy mennyire). Ritkán vesznek részt aktívan a harcokban, ám segítségük nem elhanyagolható. Remekül tudnak alkalmazkodni, s hazugság-kiképzésben részesülnek, bár ennek erkölcsössége szenvedélyes vita tárgyát képezi az angyalok közt a mai napig.

Irinek: A menny földi katonái. A legzordabb angyalok mind közül, akik gyakran járnak a földön, illetve csatáznak a démonokkal (nagyobb ütközeteknél egy neutrális zónában hogy ne roncsolják az anyagi világot, egyébként pedig lehetőleg az emberek szemétől távol. A legmagasabb halandósági rátával rendelkező munkakör ez, így hát, bár a harag és gyűlölet bűn, a menny elnézi, hogy ilyesfajta érzelmekkel viseltetnek a démonok iránt, amíg ez nem befolyásolja a józan ítélőképességüket. Erejüket a Trónusokhoz hasonlóan osztják fel.

Közangyalok: A lent intézkedő angyalokat látják el szükséges adatokkal, vagy akár anyagiakkal is. Speciális fajtájuk az Őrangyal, akinek mindig védence mellett kell maradnia. Minden földi létformának, amely Gaia teremtménye, van őrangyala. A kivételesen erős őrangyalok (4-7es szintig is akár) általában egy prioritást élvező alanyt védenek, akinek döntései különös jelentőséggel bírnak a világ egészére nézve.

Bukottak: Hacsak Lucifer másképp nem dönt, nem lesz belőlük démon. Az anyagi világhoz vannak kötve, s hatalmuk jócskán megcsappan, akár meg is semmisül. Saját természetük megtagadása megsínyli őket, s általában nem élnek sokáig (kivéve, ha egy erős támasz - pl: szerelem - átsegíti őket a nehézségeken). Haláluk után Belső Fényük ugyanúgy távozik, mint a nem bukottaké. Akik démonnal háltak, azok tisztátalansága oly nagy mértékű, hogy nem letaszítják őket, hanem kivégzik. Akik ez elől a sors elől valahogy elmenekülnek, azok halálukig üldözöttek lesznek. Azonban a démon-angyal szerelem nem kizárt, s Adakuso-ban, ha elég szerencsések, hogy eljutnak odáig, menedékre lelhetnek.

Arkangyalok: Nem tartoznak szférához, s szabadon közlekednek a világok közt, csak a Gyehennába nincs bejárásuk. Erejüket tekintve 8-10ig terjednek.

Michael: Aki a legközelebb áll Gaiahoz, bár többnyire a földön tartózkodik. Ő taszította le Lucifert, s szúrta át a testét dárdájával a döntő ütközetben, azonban nem erősebb az Sátánnál. Luciferrel valaha testvéri viszonyban álltak. Még mindig ő az angyali sereg vezére, s jelleme kemény és határozott.

Uriel: Többnyire a mennyekben tartózkodott a történelem során. Tudása hatalmas, ám sokkal inkább szemlélője, mint beleavatkozója a történelemnek. Ő volt, aki kitépte Dextera szívét. Titokzatos és kiismerhetetlen. Ő kezeli az angyali adatbázist.

Gabriel: A Kerubok vezetője, aki esetenként személyesen jár utána egy ügynek bírálata előtt. Ő volt, aki kimondta Gaia ítéletét Lucifer felett, s átadta a Parancsot Michaelnek. Ő a mennyek kapujának őre, s ő ítélkezik a lelkek felett. A szabályok szerint jár el minden esetben, s személyes véleményét megtartja magának.

Rafael: A legbékésebb angyal, aki segíti Gaiat a világ gyógyításában. A teremtés felett őrködik, s arra törekszik, hogy minél több lélek megtalálja a helyes utat. Gabriellel nincsenek túl jó viszonyban, mivel Rafael könnyen kötődik a lelkekhez, s személyes kudarcnak éri meg, mikor Gabriel negatívan ítélkezik egy felett.

Haniel: Rafael jó barátja, aki azonban mindegyik Arkangyallal jó kapcsolatban áll. Ő a megértés és elfogadás angyala, a kapcsolatok ápolója. Jelleme ötvözi a kötelességtudást az érzelmi kötődéssel. Habár törékenynek tűnik, valójában neki a legstabilabb belső harmóniája. Ő az egyetlen, akinek még Uriel is megnyílik.



Írta: Seme leírása alapján Jesang

Az állatszellemek a vérállatok és démonok keveredéséből létrejött faj. A világ minden táján megtalálhatóak. Általános jellemzőjük, hogy rendelkeznek egy állati, egy emberi és egy félállati alakkal, amit tetszésük szerint váltogathatnak. Emberi alakjuk olyan, mint az átlag embereké, semmilyen megkülönböztető, különleges jegy nincs rajtuk. Félállati alakjuk emberszerű, ám már kiütközik rajta állati mivoltuk, pl.: macskafülek, kígyószem, madaraknál testszőrzet helyett tollak. Állati alakjuk faji hovatartozásuknak megfelelő, ám rendszerint méretük az alap faj kétszerese és tízszerese között változik. Ahány állatfaj létezik, annyi féle állatszellem van, kivéve a farkasokat (kutya szellem viszont létezik!), az oroszlánokat és a kobrákat (egyéb kígyó, pl.: vipera létezik). Társadalmi berendezkedésük, általános természetük, szexuális szokásaik az adott állatfajtól függenek. Átlagos élethosszuk 200-300 év, felnőtté 20 évesen válnak, öregnek 180 éves kor felett számítanak. Terhességük 9 hónapig tart, gyermekeiket (egy alkalommal maximum 3-at) emberi formában hozzák világra, akik ebben a formában is születnek, és 5 éves koruk körül kezdik el felfedezni, hogy képesek átváltozni. A röpképes madaraknál ez a kor a repülés tanulásának a kezdete is. 18 éves korukig ember mértékben fejlődnek és idősödnek, majd ez lelassul, külsejük átlagosan két és fél év alatt öregszik egy évet.

Familiárisok: Familiáris, vagy címerállat csak állatszellem lehet. A familiárissá váláshoz az illető állatszellemnek fel kell esküdnie egy személy szolgálatára. Ez teljes körű szolgálatot jelent, hasonlít a holdgyilkos és gazdája kapcsolatára, és ahhoz hasonlóan felbonthatatlan, élete végéig kötelezi az illető szellemet, és ha gazdája esetleg meghalna, annak legközelebbi hozzátartozójára száll birtoklásának joga. A familiáris nem kérdőjelezheti vagy tagadhatja meg gazdája akaratát, az egyértelmű parancsot akkor is teljesítenie kell, ha az ellenkezik az ő nézeteivel, ennél fogva elég kevés familiáris van, hiszen komoly ok kell ahhoz, hogy valaki ennyire kiszolgáltassa magát egy másik személynek.


Írta: Jesang

A fantomok, más néven árnylények kialakulását nehéz megfejteni. Ránézésre tudattal és akarattal rendelkező árnyékoknak tűnnek, ám a helyzet ennél sokkal bonyolultabb.

A világ minden táján megtalálható fantomok közös jellemzője, hogy rövid ideig (kb. 24-48 óra) képesek szilárd emberi testet felvenni. Általában ennek a testnek a kinézetét még gyermekkorukban alakítják ki, és egész életük során ahhoz ragaszkodnak. A nemeket nem szokásuk felcserélni, tehát egy hímnemű fantom férfitestet, egy nőnemű pedig női testet választ magának, bár, hogy árnyalakban hogyan különböztetik meg a nemeket, nem tudni. Árnyalakjuk általában formátlan, két dimenziós. A fantomok erőssége a meglepetés. Tetszésük szerint közlekednek az árnyak között, az ötödik dimenzióban, így gyakorlatilag bárhol, bármikor felbukkanhatnak, és akár nagy távolságokat is képesek pillanatok alatt megtenni. Ezen felül képesek „beszélni” az árnyakkal, ami nem igazi beszéd, pusztán csak az árnyak által megtapasztalt információk lekérdezése, ami számukra körülbelül annyit tesz, mint egy embernek elsétálni egy galériába, és megnézni egy festményt, amire kíváncsi. Ezen tulajdonságaik miatt a magas rangú démonok, Vámpírhercegek stb. előszeretettel alkalmaznak fantomokat személyes hírvivőikként, vagy informátoraikként. Jellemüket tekintve a fantomok örökös csínytevők és tréfamesterek. Szeretnek mások orra alá borsot törni, és ezek a tréfák jellemüktől függően akár halálosak is lehetnek. Persze azért veszélyérzetük és életösztönük nekik is van, tehát egy náluk sokkal erősebb személlyel általában nem szoktak tréfálni. Igazi társadalmuk nincs, nagycsaládokban élnek, aminek a feje a mindenkori legidősebb személy, legyen az férfi vagy nő. A fantomok elég szabadon kezelik a szabályokat, tulajdonképpen az a felfogásuk, hogy a szabályok arra valóak, hogy megszegjék őket, így a nagycsaládból tulajdonképpen csak halállal lehet kikerülni. A házastársi hűség csak annyira erősségük, mint az embereknek, bár ők ezt tudják is egymásról, ezért jellemzőbb, hogy csak úgy összeköltöznek, amíg meg nem unják egymást. Ha két fantom mégis házasságot köt, az általában nyitott házasság, hiszen nemre való tekintet nélkül nem vetik meg a szexuális örömöket, amikre csak emberi alakban képesek. A fantomok körülbelül 6 hónapig várandósak, ezen idő alatt az anya végig emberi alakjában marad (ez az egyetlen alkalom, amikor 48 óránál tovább képesek emberi testet ölteni, így egészen hamar ki szokott derülni a terhesség), és képtelen visszaalakulni árnyékká. Ha mégis megtenné, elvetélne. A gyermek szintén emberi alakban születik meg, de rendkívül gyorsan fejlődnek, és születésük után 1-2 nappal már képesek váltani emberi, illetve árnytestük között, bár ilyen fiatalon még gyakoriak a hibás átalakulások, például emberi testben van ugyan, de a teste egy része alaktalan, fekete füstszerű marad. Körülbelül fél éves korukra megtanulnak hiba nélkül átalakulni, valamint beszélni, ezután a fejlődésük lelassul, és emberi ütemet vesz fel. Átlagosan 100-120 évig élnek, a felnőtt kort 30 évesen érik el. Amikor elérik a 100-120 éves kort, tudatuk fokozatosan leépül és végül egyszerű árnyékká válnak, ez jelenti egy fantom vagy lidérc halálát.

A lidércek a fantomok egy speciális fajtája. Egy genetika mutáció révén alakulnak ki, fontos jellemzőjük, hogy körülbelül 5-10 percig képesek csak emberi testet ölteni, ugyanakkor árnytestükben sokkal nagyobbak és erősebbek. Általában füst-vagy ködszerű az árnytestük, ami nagy kiterjedésű (a fantomoké körülbelül egy emberi árnyék méretével egyezik meg, ezzel szemben egy lidérc árnyteste akár egy 10 emeletes ház árnyékának méretével is megegyezhet), rendkívül intelligensek, nem ritka közöttük a „zseni”. Rendkívül agresszívak, amennyiben összetűzésbe kerülnek egy fantommal, képesek azt elemészteni, ezért általában magányosan, fajtársaiktól távol élnek. Ritka, hogy bárkivel is pozitív kapcsolatba kerüljenek, általában rosszindulatúak, bosszúállóak, „tréfáik” általában halállal végződnek (lásd: lápi lidérc). A nagycsalád általában nem tűri meg őket, és amint egy gyermekről kiderül, hogy lidérc, elszakítják szüleitől, és egy távoli helyen teszik ki, hogy tanuljon meg boldogulni egyedül, vagy haljon meg. Mivel az árnylényeknek nincs szüksége szilárd táplálékra (képesek a napfényből energiát nyerni), az ilyen gyermekek nem halnak meg, magányosan folytatják tovább életüket, ami körülbelül 20-25 év, tehát még a felnőtt kort sem érik meg. Amennyiben egy fantomnak ikrei születnek, az egyik gyermek szükségszerűen lidérc lesz, hiszen az anya maga is árnylény, nincs elég energiája ahhoz, hogy mindkét gyermeknek szilárd teste fejlődjön ki. A lidércek általában úgy jönnek világra, mint egy „hibásan átalakult” fantomgyermek. Testük nagy része árnytest, általában csak a fejük materializálódik.

Erejüket tekintve a fantomok átlagosan a négyes szintű démonokkal, illetve a vámpírgrófokkal állnak egy szinten. Sem a fantomok, sem a lidércek nem képesek más fajoktól gyermeket nemzeni. Félnek a tündérektől, mivel a hiedelem szerint, azok képesek őket üvegpalackokba zárni, ha megelégelik a csínyeiket.

A mhyorok, vagy füstlényeg a fantomok egy másik alfaja. Kialakulásuk rejtély. A legenda szerint Aquria a víz istennője szerelembe esett egy fantommal. Nászukból hatalmas köd született, ami idővel öntudatra és akaratra ébredt, megalapítva ezzel a mhyorok faját. A mhyorok minden tekintetben olyanok, mint a fantomok, a különbség csak annyi, hogy félig fizikális testük füstből áll és nem különösebben szeretik, ha ezen valaki keresztül sétál.

Írta: Jesang

Démonoknak a Lucifer szolgálatában álló, és eredendően általa teremtett lényeket nevezzük. Számtalan kudarc után sikerült létrehoznia az Első Démont, aki jelenleg Dr. Gerard Ryle Hell néven él. Bár Gerard képes volt életben maradni, képességei, és személyisége messze elmaradt Lucifer várakozásaitól, hiszen gyakorlatilag csak öröklétet volt képes belé plántálni. Gerard túlságosan kedves és jóságos volt a Pokolhoz, de túl csipkelődő, és cinikus a Mennyhez, így végül az emberi világban talált otthonra, ahol mai napig él és dolgozik, a lehető legkülönbözőbb foglalkozásokban. Tanulva ebből a kudarcból, Lucifernek végül sikerült ízlésének megfelelő lényeket létrehoznia.

Ők voltak a Pokol Ikrek, Sinister és Dextera Hell, más néven a Sátán Jobb és Balkeze, akik a Sátán utáni legerőteljesebb démonok. A Jobbkéz a Kéj Démona, ha egyszer kiszemelt magának, nincs előle menekvés, míg a Balkéz a Kín Démona, aki mesterien forgatja a kardot. Bár eredetileg mindketten terméketlenek voltak, tartva attól, hogy utódaik esetleg fellázadhatnak ellene, de végül Sátán ezt a megkötést eltörölte, így végül mindkét ikernek születhetett egy-egy gyermeke. A Hellek leszármazottait jellemzi az állandó magas testhőmérséklet (37-40 Celsius fok), a megdöbbentően nagy szexuális étvágy, szinte már túlzottan tökéletes megjelenés, illetve olykor szélsőséges hangulat ingadozások, ösztönös vonzódás a mágiához, illetve fegyverekhez.

A Pokol Ikrek után Sátán még öt démont teremtett, őket nevezzük Ősdémonoknak. Nevük, arcuk, és tulajdonképpen minden személyes adat róluk az idők homályába vész. Nem tudni, élnek-e még, de ők alakították ki a jelenleg is fennálló társadalmi rendszert. Mivel egy merőben új, és szokatlan világban találták magukat, az Ősdémonok . érdeklődése rövid idő alatt a természet különböző elemei felé fordult, így alakították ki az elemekre alapozott klánrendszert, melynek élén Démonlordok állnak, akik a Pokol Ikrek utáni legerősebb démonok, és technikailag a démontársadalom csúcsának tekinthetőek, hiszen a Hell család, illetőleg Gerard és Lucifer nem különösebben vesznek részt a Pokol társadalmi viszályaiban. Természetesen eredetileg az öt Ősdémon állt a klánok élén, de miután ők megunták a vezetést, egy leszármazottjuk örökölte a helyüket, a Pokolra jellemző anarchista módon. Amikor egy klán Lordi széke megüresedik, a rokonok, leszármazottak között viszály tör ki, és a legerősebb ragadja magához végül a hatalmat. Ritka a direkt, viszályok nélküli öröklés. A jelenleg fenn álló rend a következő:

Tűzdémonok Klánja- Lordja: szabad
Jégdémonok Klánja- Lordja: szabad
Földdémonok Klánja- Lordja: szabad
Légdémonok Klánja- Lordja: szabad
Mennydörgés démonok klánja- Lordja: Crystal Nomiyakurashi


A klánok behatárolják tagjaik képességeit és megjelenését, egy Tűzdémon például képtelen lenne jégdarabokkal dobálózni, egyszerűen ellenkezik a természetével. A klánok általában nem keverednek egymással, ha mégis, az utód mind a két klán képességeivel rendelkezik (ha ezek ütik egymást, mint a jég és tűz klán esetében, az utód többnyire megbomlik, ez esetben, mint "lehetetlen kombináció" adaxként folytathatja a létezését, többé-kevésbé épelméjű maradhat, ám kisebb-nagyobb személyiség zavarai így is lesznek. pl.: kóros önbizalom hiány, szélsőséges hangulatingadozások, skizofrénia stb.). A démonok megjelenése nem minden esetben emberszerű. Lehetnek szárnyaik (akár tollasak, akár denevérére emlékeztető, akár rovarszárnyak, akár csak repülésre alkalmatlan "díszcsonkok"), szarvuk, patájuk, farkuk, maximum 4 pár végtagjuk, illetve férfiak esetében maximum kettő darab nemiszervük. Sőt, az erőteljesebb démonok még akár a nemüket is képesek változtatni, ám azok a démonok akik feljöttek a Gyehennából többnyire megközelítőleg emberi alakot öltenek magukra, hogy beolvadhassanak a fenti társadalomba. Szemük, illetve hajuk színe tetszőleges lehet, bőrük színe démoni formájukban változhat, ám a klánok ezt behatárolják a következő módon:

Tűzdémonok Klánja: Vörös, Okkersárga, Narancssárga, Barna, Bordó
Jégdémonok Klánja: Halvány Kék, Fehér (nem emberi fehérként értendő, inkább hófehérként, vagy porcelánfehérként), Halvány Zöld, Türkiz
Földdémonok Klánja: Barna, Sárga, Zöld
Légdémonok Klánja: Mélykék, Mélyzöld, Fehér
Mennydörgés démonok klánja: Arany, Ezüst, Lila


A démonok között hat szintet különböztetünk meg. Az első szinten áll az öt démonlord, a második szinten a közvetlen alárendeltjeik, a klánok legerősebb tagjai. A harmadik, negyedik és ötödik szinten a különböző erősségű klántagok állnak, a hatodik szinten a gyermekek, illetve a klánok leggyengébb tagjai, akik olykor már-már állati szinten vannak. Ők ritkán képesek megközelítőleg emberi alakot felvenni. A Gyehenna határait csak a harmadik szinten, illetve afölött álló démonok képesek átlépni. Természetesen a Gyehennában léteznek még Gonosz Lelkek, ám ők képtelenek bármilyen szilárd testet felvenni, egyszer árnyalakokként kell őket elképzelni. Maguktól nem képesek elhagyni a Gyehennát, ám egy-egy erőteljesebb démonhoz szegődve, annak mágikus áramlataiban utazva, képesek rá, így kerülnek az emberi világba, ahol mumusokként közismertek. Valós veszélyt nem jelentek, nincsenek képességeik, nem tudnak bántani senkit, legfeljebb riogatni, illetve sugalmazni/csábítani tudnak.

Démonná válni három féleképpen lehet, születés útján, Lucifer segítségével, illetve alku útján. Manapság a legtöbb démon már születés útján válik azzá, ami. A démonok terhessége 10-12 hónapos, az utód ezután eleven szüléssel jön a világra, általában egy emberi csecsemőnek megfelelő fizikális fejlettséggel, ám mentálisan sokkal fejlettebbek. Nem ritka, hogy a születés másnapján már összefüggő mondatokban képesek beszélni, sőt, később képesek a születésük pillanatáig mindenre visszaemlékezni. Ez természetesen csak az értelmesebb démonokra vonatkozik, az állati sorban élők, ugyanannyira híján vannak az értelemnek csecsemő/gyermekkorukba, mint későbbi életük során. A Gonosz Lelkek természetesen nem így szaporodnak, ők a Pokolban senyvedő emberi/egyéb lelkekből kisugárzó negatív érzelmek megtestesítői. A született démonok képesek feljebb lépni a ranglétrán. Számukra ez nem egy zárt kasztrendszer, hanem lehetőség a státuszuk emelésére. Természetesen az előrelépés rengeteg energiával, harccal és küzdelemmel jár. Lucifer bármikor a ranglétra bármely fokára képes démont teremteni, ám az utóbbi időben elégedett a fennálló rendszerrel, így nagyon rég óta ezt nem tette meg. A harmadik mód a démonná válásra az alku kötés. Bármely nem démoni lény képes démonná válni, amennyiben alku köt a Hell család valamely tagjával, illetve a démonlordok valamelyikével. Ez esetben egy meghatározott feladat teljesítése után átalakítják démonná, ám így maximum kettes szintű démonná válhat és SOHA NEM LESZ ESÉLYE DÉMONLORDDÁ VÁLNI.

Démonok képesek szaporodni az alábbi fajokkal: angyalok, tündérek (kivéve Galladherek), emberek, vámpírok, vérállatok, adaxok, inkubusok/sucubusok, istenek.

A démonok technikailag halhatatlannak tekinthetők , csak külső behatásra képesek meghalni. Öregedni 18 éves korukig emberi ütemben öregszenek, utána húsz az egyhez rendszerben, ami azt jelenti, hogy húsz évenként öregszik a külsejük egy évet. A pokolban tizennégy éves kortól tekintenek valakit nagykorúnak, amennyiben a szülei gondját viselték eddig, ezután már önállónak számít.


Írta: Jesang

A legenda szerint a dzsinnek egy félresikerült mágikus kísérlet eredményeként jöttek létre. Főleg Egyiptom területén honosak, de szinte bárhol előfordulhatnak. Általánosan jellemző rájuk, hogy valamilyen tárgyhoz kötődnek. Ez lehet gyűrű, lámpa, faliszőnyeg, vagy bármi egyéb. A tárgy mindenkori birtokosa a dzsinn gazdája, ura és parancsolója, akinek nem szegülhet ellen. A dzsinnek hatalmas mágikus erővel rendelkeznek, és szinte bármire képesek, kivéve egy pár alapszabályt:

• Egy dzsinn soha nem ölhet meg senkit. A fegyvert, vagy mérget, amivel ölni lehet létre tudja hozni, de ő maga nem ölhet
• Nem intézheti úgy, hogy bárki bárkibe beleszeressen. Ajzószert képes készíteni, de szerelmi bájitalt nem
• Nem változtathat senkit dzsinné
• Nem segíthet hozzá senkit világuralomhoz
• Nem írhatja felül az isteni akaratot. Ami elrendeltetett, azt nem tudja megváltoztatni
• Nem hozhat vissza senkit a halálból, SEMMILYEN nekromantikus képességgel nem rendelkeznek.

A dzsinnek szinte öröklétűek. Addig élnek amíg a tárgy, amihez kötődnek létezik. Amennyiben valaki megsemmisíti ezt a tárgyat, a dzsinn megszűnik létezni. Rokonságot mutatnak a mhyorokkal, legalábbis kedvelt megjelenési formájuk, hogy felsőtestük ember-szerű, ám altestük helyett csak egy gomolygó füstfelhő látszik. Nincs anyagi testük, megjelenési formájukat szabadon váltogatják, bár rendszerint van egy emberi formájuk, amit többnyire fixen tartanak és nem különösebben változtatnak rajta, ha nem kapnak erre direkt parancsot. Ritka a gazdátlan dzsinn. Mivel szolgálatra lettek alkotva, a szabad dzsinnek csak erejük egy igen kis százalékát képesek használni. Szaporodásuk rejtély, ők maguk nem árulják el, és még senkinek sem sikerült megfigyelnie. Ugyanakkor emberi formájukban képesek szexuális aktusra, félvéreik nem születnek.

Írta: Jesang

Az egyszarvúak Gaia ajándékai voltak lányának, Ririnnek a szépség és a szerelem istennőjének. Általában egy kecses lónak néznek ki, melynek homloka közepéből egyetlen szarv áll ki. Szőrük színe (a természetes színektől egészen a rózsaszínig, pirosig és kékig), illetve a szarvuk hossza, esetleges mintázata (csavart, bordázott stb.) egyénenként eltér. Főképp a Déli vidékeken honosak, ahol ménesekbe tömörülve békésen együtt élnek az ottaniakkal. A mágusok között igen népszerűek, hiszen szarvukkal képesek gyógyítani, illetve híresen gyorsak. Az egyszarvúak ritkán engednek bárkit is a hátukra, ám azon kevesek, akik részesülnek ebben az élményben, sosem felejtik el. Egy egyszarvú egy átlagos ló sebességének négyszeresével képes vágtázni, és pihenés nélkül tartani ezt a sebességet akár három napon keresztül. Figyelemre méltó tulajdonságuk, hogy isteni eredetük miatt képesek a vízen, a fák lombjain, vagy akár a csillagok fényén is járni. Többnyire békések és szelídek, ám eléggé félénkek, sok kitartást igényel összebarátkozni egy egyszarvúval. Átlagos élethosszuk 500 év, 10 évesen számítanak nagykorúnak, és 450-től öregnek. Egy életre választanak maguknak társat, ha társuk meghal, többnyire nem választanak másikat. Egy élet alatt egy kancának maximum 5 utódja születik (100 évenként egy), aki nagykorúvá válásig szinte el sem mozdul szülei mellől. Bár életük nagy részét állati alakban élik le, ha a szükség úgy hozza, képesek emberi alakot ölteni, ilyenkor szemkápráztató szépségük miatt gyakran összekeverik őket az angyalokkal, vagy tündérekkel, ám a homlokukon lévő csillag alakú anyajegyről könnyen felismerhetőek. Vérükről úgy tartják, gyógyítja a napkórt, de a kontinentális eltérés és a morális problémák miatt ezt még senki sem bizonyította. Minden esetre egy másik legenda is kering róluk, mi szerint aki képes meggyilkolni egy egyszarvút, és meginni a vérét, átkozott lesz, és a teste élve rothad el.

Írta: Jesang

Az emberek olyanok, mint mi userek, nincsenek különleges képességeik, kivéve, ha a családban volt valamilyen nem emberi lény, akitől örökölhettek valamilyen képességet. Ez a képesség azonban, nagyon gyenge, hiába volt erős a családjuk azon tagja akitől örökölték. Az ilyen adottságokat nevezik az emberek paranormális képességeknek, mint pl.: intuíció, gyenge jós tehetség, telekinézis, telepátia stb. A legnagyobb számban előforduló faj, mindenhol megtalálhatóak. Átlagos élethosszuk 80-85 év, és 20 éves koruktól tekinthetőek nagykorúnak.

Az árnyéktalanok olyan emberek, akik egyességet kötnek egy árnylénnyel, aki elemészti az árnyékukat így hatalmas erőre szert téve, cserébe az adott ember öregedése megáll, "örök" életet és ifjúságot nyer, ami addig tart, ameddig az adott árnylény életben van. Egymás után több ilyen alku nem köthető, hiszen az árnyék nem nő vissza. Az alku ideje alatt az illető ember ugyanúgy élheti tovább az életét, pusztán csak az öregedése áll meg.

Írta: Jesang

Az Éjvadászok mesterségét Avarian egyensúly iránti vágya hívta életre. A fajok többsége igyekszik békében, vagy legalábbis valamiféle fegyver szünetnek tekinthető állapotban meglenni a többiekkel, ám sokan vannak olyanok, főleg az ifjak, és a megbomlottak, akik tébolyult őrjöngésbe kezdenek, melynek egyetlen célja a káosz és a vérontás. Ezt megakadályozandó, az Istenek néhány kiválasztottnak erőt adtak az őrjöngők kordában tartására. Éjvadászoknak nevezik őket, mert többnyire az éjszaka sötétjében teszik a dolgukat. Egyesítik magukban a ninják és a fejvadászok képességeit. Egy igazi éjvadász elől lehetetlen megmenekülni, kitartóak, és sosem adják fel, ha kell, egész életükön át űznek valakit. Vezetőik a Főéjvadászok, minden városban/ országban egy van, aki általában az adott város őslakója. Az adott főéjvadász halála előtt 5 évvel megálmodja, hol, s milyen módon fog meghalni, melyet semmilyen körülmények között sem kerülhet el. Ekkor Gaia útmutatásai által felkeresi utódját, s beavatja feladatába, kitanítja a különböző harcművészetekre és küzdősportokra. Ekkor még csak ott lappang a kiválasztott utódban a fővadász ereje, melyet Gaia szabadít fel belőle elődje halála után. A leendő Főéjvadászok kivételével a többiek a Waterlight Akadémián sajátítják el ennek a foglalkozásnak a rejtelmeit. Főéjvadász csak és kizárólag nő lehet, ők szervezik meg és irányítják a nagyobb rajtaütéseket, bár az éjvadászok többnyire magányosan kóborolnak, háromnál többet ritkán látni együtt. Többnyire tartózkodó, magányos, csendes, titokzatos személyek, nehezen nyílnak meg, főleg az ösztöneikre és velük született különleges harci képességeikre támaszkodnak. Az Istenek különleges ajándékot adtak az éjvadászoknak: két képességük van. Az egyik teljesen véletlen szerű, a user választja ki, az Isteni Ajándék viszont adott, ezek az alábbiak, amik közül kötelezően választani kell egyet:

- az állatok nyelvének megértése
- minden létező nyelv megértése és azonnali elsajátítása
- az idő részleges megállítása
- gyógyítás kézrátétellel
- teleportáció(csak saját magát, a ruháit és fegyvereit képes teleportálni, egy második személyt vagy rajta kívül álló tárgyat nem.)
- sárkány idézés(CSAK EGY DARAB, ÉS EGYFÉLE. Ha egyszer megidézett egy tengeri sárkányt, következő alkalommal nem idézhet kínai sárkánygyíkot)

Írta: Jesang

Babák mindig is léteztek a világban, sok kisgyerek nőtt fel mellettük, játszva velük. Azonban azt már kevesen tudják, hogy vannak babák, akiknek felébred a lelke és képesek lesznek viszont érezni, beszélni, mozogni. A hosszú évszázadok alatt négyféle lélekkel rendelkező babafajta alakult ki.

Az egyik, amikor természetes módon ébred fel a lelkük, őket nevezzük természetes babáknak. Ha valaki erős érzelmekkel kötődik egy babához, és törődik vele, akkor annak felébred a lelke. Először érezni kezd, hangulatai lesznek, amit a gondos gazdi észre is vehet, ha sokat törődik vele. Látja a gazdáját, de még nem képes kapcsolatba lépni vele. Ha elég erős a kötelék közöttük, akkor a baba idővel megszólal és mozogni fog. Utóbbihoz a gazdája segítségére van szüksége, hiszen "elgémberedett" tagjait meg kell tanulnia használni és összekoordinálni a mozgását.
A természetes babák képességei közé tartozik, hogy teljesen élethűvé tudnak válni, akár egy igazi ember, még a méretüket is meg tudják változtatni, hogy tökéletesen beolvadhassanak a társadalomba. Ám amikor elalszanak visszatér a babaformájuk.

A másik egy szóbeszéd, miszerint egy rejtélyes bábmester valahol a Nyugati Szigeteken képes áthelyezni egy ember vagy más fajhoz tartozó lelket az eredeti testéből egy babába, őket nevezzük mesterséges babáknak. Ez egy bonyolult folyamat, aminek két feltétele van. Csak azoknak a lelkét képes kihívni a testéből, akik haldokolnak és már nagyon gyengék, vagy akik önként felajánlják a lelküket. Ám ennek a folyamatnak megvan a hátulütője. A mesterséges babák esetében ez egy természetellenes állapot. A lelkük nem képes egyedül összetartani és irányítani a testüket, ezért szükségük van egy szövetségesre, aki összeköti velük a saját lelkét, így osztozva a terheken. A szerződésük egyik megkötése, hogy nem távolodhatnak el egymástól bizonyos távolságokon túl.

Ezeknek van két speciális alfaja, ami vegyíti a két faj tulajdonságait.
Az egyik a mechanikus babák, akiknek a bensejében számtalan fogaskerék van. Olyanok, mint az önálló mozgásra képes robotok, akik csak a meghatározott személy hangjára reagálva feladatokat tudnak teljesíteni, így nagyon hasznosak. Mindez egy bonyolult mechanizmusnak köszönhető, némi mágikus besegítéssel. Nekik is felébredhet a lelkük, kialakulhat a személyiségük, ám fontos különbség köztük és a természetes babák között, hogy ők lélek nélkül is tudnak mozogni.
A másik spéci babát csakis a Bábmester tudja elkészíteni. Ők az élőhalott babák, akiket saját maradványaikból, saját testükből alkotnak újra, tehát eleve lélekkel rendelkező teremtmények, akik így önállóan tudnak mozogni, rendelkeznek kifejlett személyiséggel, de már nem emberi lények. A szóbeszédek szerint csak két ilyen baba létezik. Az egyik a saját hamvaiból született újjá, a másik a saját, túlburjánzott csontjaiból.

A nem szerves anyagból készült babák esetében, ha fémből készülnek a Bábmester gyakran fordul segítségért Shareda Nendaiki-hoz, a démonkovácshoz, aki egyben a Vámpírok Krónikása is. A mechanikus babákat együtt teremtették.
Vannak babák, mind a négy faj esetében, akik különleges képességekre is szert tesznek. Ezek a tulajdonságok egyediek, a baba személyiségétől függően alakulnak ki.
Szexuális együttlétre képesek, ám természetes módon szaporodni nem tudnak, terméketlenek. Nagyon ritka, hogy mégis utódaik legyenek, hiszen erre csak két lehetőség van. Az egyik, hogy a párjukkal annyira szeretnek egy másik babát, hogy annak is felébred a lelke. A másik lehetőség, hogy egy istentől lesz gyermeke, mivel ők képesek áthágni a lehetetlent.

Az élő babák élettartama és halálozása már egy bonyolultabb téma.
A mesterséges babák, addig élnek, amíg van szövetségesük. Amennyiben meghal az illető, köthetnek új szerződést, amire három napjuk van. Ha nem teszik meg, akkor három napon belül annyira legyengülnek, hogy nem tudják egyben tartani a testüket és lelkük kiszabadul, így a Túlvilág Expressz fel tudja venni őket.
A természetes babákat egy bizonyos személy kötődése ébreszti fel, amennyiben Őt elveszítik, maguk is álomba merülnek. Ám ha időközben valaki mással is szoros köteléket alakítottak ki (pl. az apja szeretete ébresztette fel, de időközben őszinte viszonzott szerelemre talál, akkor apja halála után is tovább él a baba). Ha ez nem sikerül és elalszik a baba, más személy újra felébresztheti, viszont ez személyiségváltozással jár, az új gazda új életet ébreszt fel.


Írta: Kisdrogos

Félvérnek nevezzük a két különböző faj keveredéséből származó utódot, aki mindkét benne keveredő faj tulajdonságait valamilyen mértékben hordozza. Az oldal szabályzata nem engedélyezi félvérként az angyal-démon, angyal-vámpír, angyal-vérállat párosításokat illetve a különböző démonalfajok kombinációit. Az ilyen típusú karakter „lehetetlen kombinációnak” minősül, így csak és kizárólag adaxként létezhet!!! Az adax és bármilyen másik faj kombinációjából születettek automatikusan adax-á válnak, nem félvérré!
A vérállat-vámpír kombinációt SEMMILYEN formában nem engedélyezzük.

Lehetséges kombinációk:
- Adaxok: angyalok, állatszellemek, démonok, egyszarvúak, emberek, griffek, inkubusok/succubusok, istenek, mágusok, sárkányok, sellők/szirének, tündérek/elfek, vámpírok, vérállatok
- Angyalok: adaxok, állatszellemek, démonok, egyszarvúak, emberek, griffek, istenek, mágusok, tündérek/elfek

- Állatszellemek: adaxok, angyalok, démonok, egyszarvúak, emberek, griffek, inkubusok/succubusok, istenek, mágusok, sárkányok, sellők/szirének, tündérek/elfek, vámpírok

- Árnylények: istenek
- Démonok: adaxok, angyalok, állatszellemek, emberek, griffek, inkubusok/succubusok, istenek, mágusok, sárkányok, sellők/szirének, tündérek/elfek (kivéve a Galladherek), vámpírok, vérállatok
- Dzsinnek: istenek
- Egyszarvúak: adaxok, angyalok, állatszellemek, emberek, istenek, mágusok, tündérek/elfek

- Emberek: adaxok, angyalok, állatszellemek,démonok, egyszarvúak, griffek, istenek, mágusok, sárkányok , sellők/szirének, tündérek/elfek (kivéve a Galladherek), vámpírok, vérállatok,
- Griffek: adaxok, angyalok, állatszellemek, démonok, emberek, mágusok, sárkányok, tündérek/elfek, vámpírok
- Inkubusok/Sucubusok: adaxok, állatszellemek, démonok, emberek, istenek, mágusok, sellők/szirének, tündérek/elfek (kivéve Galladherek), vámpírok, vérállatok,
- Istenek: minden szaporodásra képes faj
- Kísértetek:-
- Mágusok: adaxok, angyalok, állatszellemek, démonok, egyszarvúak, emberek, griffek, inkubusok/succubusok, istenek, sárkányok, sellők/szirének, tündérek/elfek, vámpírok, vérállatok
- Sárkányok: adaxok, állatszellemek, démonok, emberek, griffek, istenek, mágusok
- Sellők/szirének: adaxok, állatszellemek, démonok, emberek, inkubusok/succubusok, istenek, mágusok, tündérek/elfek, vámpírok, vérállatok
- Shinigamik: -
-Tündérek/elfek: adaxok, angyalok, állatszellemek, démonok, egyszarvúak, emberek, griffek, inkubusok/succubusok, istenek, mágusok, sellők/szirének, vámpírok, vérállatok
-Vámpírok: adaxok, állatszellemek, démonok, emberek, griffek, inkubusok/succubusok, istenek, mágusok, sellők/szirének, tündérek/elfek,
-Vérállatok: adaxok, démonok, emberek, inkubusok/succubusok, istenek, mágusok, sellők/szirének, tündérek/elfek,

Éjvadászokra, Haláltáncosokra, Holdgyilkosokra, és Sárkánylovasokra az aktuális fajukra vonatkozó szabályok érvényesek.

A félvérek általános jellemzői:
- Angyal-félvérek: jellemző a világos színű haj és szem, kellemes, magas beszéd-és énekhang, férfiaknál görög szobrokra jellemző izmos, de arányos testfelépítés, nőknél karcsú, de telt alak. Halhatatlanok (kivéve az angyal-ember félvéreket, ők csak tized olyan lassan öregszenek mint egy átlagos ember), jellemzi őket az állandó vágyakozás az ég, a szférák, a repülés iránt, és a segíteni akarás, ami nem feltétlenül mindig úgy sül el, ahogyan ők azt szeretnék.
- Tündér-félvérek: Klántól függő a testfelépítésük, ugyanakkor bármelyik klánból is származott a szülő, az utódra jellemző a visszahúzódás, egyfajta esetleges titokzatosság. Nehezen tud kapcsolatot teremteni más fajokba tartozókkal, olykor meglehetősen tart tőlük, szinte már fél az idegenektől. Szembeötlő a kézügyességük és a színérzékük. Nem halhatatlanok, viszont hosszú életűek.
- Ember-félvérek: NINCS képességük, vagy csak a megérzés szintjén marad. Nem halhatatlanok, legfeljebb lassabban öregszenek.
- Vámpír-félvérek: Vámpír-énjük mint egy másik személyiség él bennük, ami stressz helyzetben felébred, megnöveli az erejüket, gyorsaságukat és kiélesíti az érzékszerveiket, de még így is elmaradnak egy teljes értékű vámpír vagy vérállat mögött. Körülbelül havonta- ként havonta egyszer van szükségük vér fogyasztására, ha ez nem történik meg, állandó vérszomj és agresszió uralkodik el rajtuk. Egyébként képesek normális ételek, italok fogyasztására. Nem halhatatlanok.
- Vérállat-félvérek: Szaglásuk és látásuk éles és fejlett, de messze nem vetekedhet egy igazi vérállatéval vagy vámpíréval. Nem képesek átváltozni, pusztán csak a szülőjük alfajára jellemző tulajdonságokat (pl.: hűség, alattomosság, hedonizmus) öröklik. Nem halhatatlanok.
- Démon-félvérek: Képességeik gyengébbek a teljes értékű démonokénál, és nem képesek alászállni a Gyehennába (csak haláluk után, illetőleg kísérettel). Nem halhatatlanok. Különböző démonalfajok keveredésénél az utód csak adaxként maradhat életben (és épelméjűen!!!). Halhatatlanok (kivéve a démon-ember félvéreket, akik csak tized olyan lassan öregszenek).
- Inkubus/Sucubus-félvérek: Csak akkor számít félvérnek, amennyiben a másik fél nem vámpír, tűzdémon vagy mennydörgésdémon volt, ugyanis ezekben az esetekben az utód automatikusan Inkubus/Sucubus lesz. Jellemzi őket a szexuális túlfűtöttség, szeretnek játszadozni, elcsábítani másokat, ugyanakkor nem képesek a szexuális energiával táplálkozni (kivéve a fent említett esetet). Halhatatlanok (kivéve a démon-ember félvéreket, akik csak tized olyan lassan öregszenek).
- Árnylény félvérek: Csak istenekkel képesek félvért létrehozni, ilyenkor az illető jellemzően sötét szemű lesz, és vonzódni fog a misztikumokhoz.
- Sárkányfélvérek: Jellegzetes hüllő alak (wyvernök, gyíkemberek és tollaskígyók), bővebben lásd a sárkányoknál.
- Griffek: Könnyű megállapítani a másik szülő kilétét az egyes félvérek szárnyának színéből, illetve méretéből. Bővebb leírásukat lásd a griffeknél.
- Istenek: Az istenek bármely fajjal képesek félvért létrehozni. Ilyenkor jellemzően az adott félvér külsejét, esetleges alakváltásait a nem isteni szülő határozza meg, képességét pedig az isteni. Az ilyen gyermekek, vagyis fél istenek később, az Ősistenek jóváhagyásával istenekké válhatnak, amennyiben képességük jellegzetes, és olyan terület általános uralmát jelenti, amivel más nem rendelkezik. Pl.: Az Idő Ura Chronos, más ilyen képességű isten nem lehet, de például az ő fia lehet felelős azért, hogy kiválassza az alternatív jövők közül melyik fog bekövetkezni valaki életében.

Félig oroszlán, félig sas lények, akiket Helios és Lucifer közösen alkotott meg a Nagy Teremtés korában. Jellemzően intelligens, művészetet kedvelő, kifinomult érzékekkel rendelkező faj, amely képes emberi alakot felvenni.

Griff alakjukban négy lábra ereszkedve járnak, mellső lapockájuktól lefelé testük egy oroszláné, afölött sasé, erős, tollas szárnyakkal, amiket inkább gyorsaságra és halált megvető manőverekre terveztek, mintsem nagy távolságok megtételére. Ezen formájukban szőrük/ tollazatuk tetszőleges, természetben előforduló színű.

A griffek egész életükre választanak párt maguknak, és egy vagy két utódot nemzenek, akiket eleven szüléssel hoznak világra. Ennek a fajnak érdekessége, hogy az anyák mind emberi, mind griff formájukban képesek világra hozni gyermeküket, aki ehhez igazodó formában születik meg. Körülbelül 120 évig élnek, a felnőttkort 20 évesen érik el. Az anya gyermekéről annak 20 éves koráig lelkiismeretesen gondoskodik. Alakjukat egy évesen tanulják meg változtatni.

A griffek valamikor a középkor hajnalán négy alfajra váltak szét, ebből kettő képes volt betagozódni az emberi (és egyéb) társadalmakba, azáltal, hogy megtanultak főleg emberi formában létezni, és csak akkor használni eredeti alakjukat, amikor arra szükség volt. Ezek pedig a következők:
- Rubingriffek: Főleg katonáskodással, bérgyilkossággal foglalkoznak. Innen a „rubin” jelző, hiszen a kezük vörös a rátapadt vértől. A griffeknek ezen alfaja még azt is megengedi, hogy csatákban egyfajta repülő hátaslónak használják, és meglovagolják őket. Nagytestű, robosztus faj, akik inkább az elrettentésre, illetve a nyers erőre támaszkodnak.
- Smaragdgriffek: Jellemző foglalkozásaik betörés, tolvajlás, kasszafúrás. Kis testű, mozgékony alfaj, a logikájuk és probléma megoldó képességük hihetetlenül fejlett, ha lehet becsapják ellenfeleiket, kerülik a közvetlen konfliktust.

A következő két alfaj nem tudott/ nem akart más társadalmak részévé válni:
- Aranygriffek: Megmaradtak eredeti életmódjuknál. Főleg félig oroszlán, félig sas alakjukban élnek emberi formájukat ritkán öltik fel. Magashegységekben élnek, távol a többi fajtól, 20-25 főt számláló nagycsaládokban, amit a legidősebb példány vezet. Rajongásuk az arany minden formája iránt köztudott, innen is származik a nevük. Nagy valószínűséggel, ez lehetett a Helios és Lunar által eredetileg megalkotott alfaj.
- Bakacsingriffek: Ezt az alfajt a többiek vetették ki maguk közül. A populáció nagy valószínűséggel mindössze pár tíz főt számlál, ám elszórtan élnek, mindenki mást szinte rettegéssel kerülnek el. Egy bakacsingriffet megtalálni nagyobb lehetetlenség, mint tűt keresni a szénakazalban. Az ok, ami miatt száműzték őket a képességük, ami minden példánynál ugyanaz: Ha valaki életét úgy képzeljük el, mint egy könyvet, ők képesek rá, hogy ebbe a könyvbe beleírjanak, tetszésük szerint módosítsák akár a múltat, akár a jövőt. Ugyanakkor ezt a képességüket csak és kizárólag önvédelemre használják. Jelenleg a Sors védelme alatt állnak.
Félvérek:

- démon: A griff-démon félvérek jellemzően nagyobb testméretűek, agresszívabbak az átlagos griffeknél, tollazatuk illetve szőrük általában fekete, sötétkék, sötétszürke. Képességük hasonló a démoni szülőjéhez.

- angyal: A griff-angyal félvérek testmérete kisebb, természetük békésebb, inkább törekednek a békére, a konfliktusok megoldására. Színük a hófehértől a homok színig változik. Képességük inkább hasonló a griff szülőhöz.

- sárkány: Igen ritka félvér, általában nem alakul ki griff alakjuk, helyette sárkánygyíkra emlékeztető, ám tollas lényekké, vagyis tollas kígyókká válnak, színük nagyban függ a sárkány szülőétől, ám képességüket inkább a griff szülőé határozza meg.

- adax: gyakran előfordul, a griff megjelenésén nem változtat, ám képessége jobban emlékeztet az adax szülőére.

- ember, vagy tündér: Szintén ritkán fordul elő. Megjelenési formájában szembetűnő a szárnyak csökevényessége, vagy (emberi szülő esetében) hiánya. Röpképtelen, ám minden más tekintetben megfelel egy átlagos griffnek, képessége a griff szülőhöz hasonló.

Haláltáncos bárki lehet. Ez egy fajta szakma, amit bármely faj képviselője elsajátíthat, bár az emberek számára jóval nehezebb. A haláltáncosok egyfajta artisták, bár gyakran bérelik fel őket testőrnek is, hiszen kiváló harci képességekkel rendelkeznek. Többségük nő, hiszen nem kevés hajlékonyság, és kecs kell a bonyolult gyakorlatok végrehajtásához, de szép számmal akadnak köztük férfiak is.
Szakmájuk lényege, hogy zenére küzdenek egymással, különböző fegyvereket, és az egyén képességeit felhasználva. Általában többféle fegyverhez értenek, de mindegyiküknek van valamilyen preferenciája, kedvence, ami szinte már a védjegye. Küzdelmeiknek három fokozata van:

1. A gyakorló fokozat. Ekkor nem okoznak egymásnak szándékos sérüléseket, a küzdelem addig tart, amíg az egyik fél fel nem adja.

2. Az első vérig tartó küzdelem. Ilyenkor addig tart a küzdelem, amíg az egyik fél nem ejt a másikon olyan sebet, ami vérezni kezd. Általában ez a fokozat a legjellemzőbb.

3. Halálig tartó küzdelem. Mint a neve is mutatja, ezen a fokozaton a harc addig tart, amíg az egyik fél meg nem hal. Ez a fokozat csak és kizárólag személyes konfliktusok rendezésére, illetve testőri tevékenység esetén használatos. Két haláltáncos, ha nincs egymással konfliktusuk nem küzd ezen a szinten megrendelésre sem.

Harcaik nagyon látványosak, nevük is innen ered, a látvány olyan, mintha a Halállal magával táncolnának. Tulajdonképpeni társadalmuk nincs. A haláltáncosok vagy magányosak, vagy párban élnek , ebben az esetben az egyikük a mester, a másik a tanítvány. Haláltáncosnak lenni élethosszig tart, ugyanis a kihívásokat soha nem utasítják vissza, még ha nincsenek is olyan állapotban, hogy megnyerjék a harcot, a tisztességes vereséget kívánatosabbnak tartják, mint a megfutamodást. Élethosszuk, képességeik, és egyéb jellemzőik alap fajuktól függenek.

Olyan speciálisan kiképzett személyek (bármely faj, kivéve az embereket, kísérteteket, shinigamikat, pixiket és isteneket), akik a FÁT Mylordjait, Myladyjeit, Landlordjait és Landlady-jeit és a Vámpírhercegeket, illetve azok közvetlen családtagjait szolgálják. Amint egy Mylord vagy Mylady megszületik, azonnal hozzárendelnek egy holdgyilkost, aki egy életen át szolgálja és védi őt. Egy személyben töltik be a komornyik, a testőr és a legjobb barát szerepét. Hűségük és lojalitásuk megkérdőjelezhetetlen, soha semmi esetben sem árulnák el a gazdájukat, még ha néha nem is értenek egyet vele. A holdgyilkosok családjai generációk óta szolgálják a landlordi családot.
A Holdgyilkosoknak kemény képzésben van részük.
A 6 éves gyermekeket a hegyekbe viszik egy hegyi iskolába/dojo-ba, ahol megkezdik az alapos, tíz évig tartó kiképzésüket. Mindenféle harcművészetet illetve illemet, etikettet tanulnak. A szellemi és fizikai képességeik is fejlődnek az évek során. Ha sikeresen leteszik a végső vizsgát, akkor kapnak egy Holdgyilkos nevet, és gazdájuk szolgálatába léphetnek.

Az alábbi családok szolgálják a Lordságokat:
Japánban a Kiryu család
Kínában a Wang család
Koreában a Yoon család
Egyiptomban az Abdamelek család
Indiában a Jagtap család

Tibetben nincs holdgyilkos család, mivel itt nincs Landlordi család sem. A vámpírhercegek holdgyilkosai ritkán származnak ezen családokból, ők valamely család távoli rokonainak soraiból kerülnek ki, ezért vezetéknevük már más lehet.

A démonok és a félvérek között állnak. Olyan démonok, akiknek a felmenői között vámpírok is voltak. Elsősorban tűz- és mennydörgés démonokból alakultak ki, a többi alfaj tagjai nem elég lobbanékonyak. Ma már önálló alfajnak számítanak, mint az állatszellemek. Mindkét szó ugyanazt az alfajt jelöli, a különbség csak annyi, hogy az inkubus kifejezés a férfiakra, a succubus pedig a nőkre vonatkozik. Ezen démonalfaj tagjai képesek szexuális aktus közben elszívni a partnerük energiáit, és ezzel táplálkozni. Állandóan éheznek erre a típusú energiára, önuralomtól függően akár meg is ölhetik a partnerüket, de olyan is előfordul, hogy az illető észre sem veszi, olyan kevés energiáját szívták el. Hierarchiájuk megegyezik a démonokéval, ugyanúgy hat szintet különböztetünk meg, Az első szinten áll a Főinkubus és a Fősuccubus, a második szinten a közvetlen alárendeltjeik, a legerősebb inkubusok/succubusok. A harmadik, negyedik és ötödik szinten a különböző erősségűek állnak, a hatodik szinten a gyermekek, illetve a leggyengébbek. Mivel általában nem a Gyehennában születnek, csak a harmadik szinten és a fölött állók képesek elviselni a Gyehennát, valamint a Sátán és a Pokol Ikrek jelenlétét. Ha találkoznak, életük csak az ő jóindulatukon múlik, ha nem árnyékolják le a jelenlétüket, a gyengébb inkubusok/succubusok pusztán ebbe is belepusztulhatnak. A Főinkubus és a Fősuccubus nem egyenrangú a Démonlordokkal, összehasonlítva a hierarchiát, körülbelül kettes szintű démonoknak számítanak.

Főinkubus: Szabad
Fősucubus: Szabad

Az Istenek különleges hatalommal felruházott öröklétű lények, akik létezésének csak az Alkotó vethet véget, ha egyszer úgy ítéli meg. Az isteneknek két csoportját különítjük el koruk és képességeik szerint.

Az első csoport az Ősistenek, akiket maga az Alkotó teremtett, és ők rendelkeznek azzal a képességgel, hogy más fajokat alkossanak meg, valamint Chronos kivételével képesek a nemüket is megváltoztatni. Az Ősistenek az alábbiak:

- Chronos, az Idő Ura
- Desmond de Lacroix, a Végzet
- Gaia, az Alkotás Istennője
- Lucifer, a Puszítás Istene
- Helios, a Nap Istene
- Lunar, a Hold Istene

Az ő nászaikból született a többi isten , akik határozottabban specializálódtak egy-egy területre. Fajokat nem képesek teremteni, de képesek befolyásolni őket. Őket kisisteneknek nevezzük. Részt vehetnek az Istenek Tanácsának ülésein, és szavazati joggal is rendelkeznek. Gyakran van „saját” fajuk is, akiket a védnökségük alá vesznek, ám ha nincs is, mindig vannak követőik, akik templomokban áldozatokat mutatnak be nekik. Kisistenek mind a mai napig születnek. Néhány példa:

- Aquaria, a Víz Istennője,
- Pyro, a Tűz Istene,
- Aeron, a Levegő Istene,
- Nerthus a Föld Istennője,
- Lamia, a Sötétség Istene,
- Dyria, a Fény Istennője
- Loki a viszály, gyűlölet stb. Istene
- Ririn a szépség, szerelem Istennője

Itt érdemes megemlíteni a szellemeket. Őket szokták alárendelt isteneknek, illetve „megtestesült fogalmaknak” is nevezni. Egy szorosan specifikus területért felelősek. Bár részt vehetnek az Istenek Tanácsának ülésein, ott szavazati joggal nem rendelkeznek. Nincs saját fajuk, sem követőik, nem áldoznak nekik (amennyiben ez megváltozik, és követőik lesznek, akik külön nekik szentelt templomokban áldozatokat mutatnak be nekik, egy kisisten vagy Ősisten kérvényezheti istenné avatásukat, amit az Istenek Tanácsa szavaz meg). Szellemek a mai napig születnek. Néhány példa:

- Lacrien de Lacroix, a Sors
- Desiré de Lacroix, a Balsors
- Vhaleio Shann Chrono, a Jövő Szelleme
- Hiido Kirito Chrono, a Jelen Szelleme
- Kilian Kei Chrono, a Múlt Szelleme
- Skeleth, a Halál
- Amalon, az Álmok Úrnője
- Eros, a Kéj

Félistenek. Az istenek minden fajjal képesek gyermeket nemzeni, ám ez a gyermek vagy félvér vagy adax lesz. Képessége erősen kapcsolatban áll az isteni szülőjével, általában annak egy specializált területére koncentrálódik.

Szládok, vagy isteni hírvivők. Minden isten (ősisten és kisisten) rendelkezik egy szláddal, aki a védnöksége alatt álló faj egy tagja, akit teljesen véletlenszerűen, szimpátia alapján választ ki az adott istenség, hogy személyesen adja át neki az üzeneteit, amit a szlád továbbít az illetékeseknek. Az legismertebb szlád az Álmodó, aki magának, az Alkotónak a szládja.

A kísértetek olyan holt lelkek, akik nem tudtak, vagy nem akartak felszállni a Túlvilág Expressz-re. Ennek oka többnyire elintézetlen ügy, aminek megoldásáig a lélek nem nyer nyugalmat. A legtöbb kísértet ártalmatlan, legfeljebb olykor kissé rémítgeti a környezetében élőket, de nem okoz különösebb problémát senkinek. Az ilyen kísérteteket a bánat, vagy olyan elintézetlen ügy tartja itt, amit saját maguk képtelenek megoldani. Amennyiben valaki rászánja az időt és az energiát, hogy segítsen rajtuk, a probléma megoldása után megnyugodva távoznak az Expresszel.

Náluk kissé veszélyesebbek az úgynevezett poltergeist-ek, vagy kopogó szellemek. Őket legtöbbször a bűntudat, a kíváncsiság, vagy a kötelességtudat tartja ebben a világban. Személyhez, vagy helyhez kötődnek, sokszor megjelennek, hangosak, átrendezik a tárgyakat, minden létező módon felhívják magukra a figyelmet. Nagy csínytevők, de nem áll szándékukban bárkit is bántani, bár olykor véletlenül sikerül, ilyenkor nagyon szégyellik magukat. Mivel őket nem egy probléma tartja itt, a poltergeisttól nehéz megszabadulni, ha ő maga nem dönt úgy, hogy tovább lép, a környezetében élőknek kell megszoknia a jelenlétét.

Talán a legveszélyesebb kísértet a banshee, vagy sikoltó szellem. A banshee-t csak és kizárólag a bosszúvágy hajtja, bár ez nem minden esetben jogos, addig nem nyugszik, amíg bosszút nem áll vélt vagy valós sérelméért. Mindig személyhez kötődnek, és fáradhatatlanul rémítgetik és terrorizálják az áldozatukat, míg halálba vagy öngyilkosságba nem hajszolják. Nevüket onnan kapták, hogy többnyire sikítva, külsejüket eltorzítva jelennek meg, hogy minél jobban ráijeszthessenek áldozatukra. Egy banshee-től szinte lehetetlen megszabadulni, az egyetlen megoldás, hogy személyesen Halálnak kell őt elvinnie a számára kijelölt helyre (ez többnyire a Gyehenna, hiszen ártó szándékkal maradnak ebben a világban), ám ő bokros teendői miatt nem szokott ráérni. Amennyiben egy banshee-nek sikerül bosszút állnia, nem nyugszik meg, az adott területen folytatja a garázdálkodást, és bárkire ráakaszkodnak, aki beteszi oda a lábát.

A mágusok valamikor a középkor hajnalán jelentek meg. A legenda szerint egy Bizánci uralkodó egyességet kötött Dexterával, hogy cserébe a lelkéért bepillantást nyerhessen a démon mágikus jegyzeteibe. Természetesen képtelen volt megérteni, vagy akár csak elolvasni az egészet, de ahhoz éppen eleget tanult, hogy képes legyen kifejleszteni a fehér, fekete, kék illetve zöld mágiaágakat, majd ezek után visszavonult Elefántcsont Tornyába, ahová csak az egyes mágiaágak vezetői, a (4-es szintű mágusok) léphettek be. Állítólag egy újabb egyességgel sikerült megoldania, hogy még mindig életben legyen, bár ezt senki sem cáfolja, vagy erősíti meg. Az Elefántcsont Torony minden körülmények között a mágiahasználók menedéke, ám a tetőtéri szobák mindig le vannak zárva, állítólag ott él A Mágus, a neve már feledésbe merült, ezért már mindenki csak így emlegeti. Úgy tartják, tudását először négy fiatalnak adta tovább, akikben meglátta a tehetséget, őket nevezzük Ősmágusoknak. Az ő leszármazottaik a mai mágusok, ám ritka az egyértelmű levezethetőség, a rengeteg fajon belüli és fajok közötti keveredés miatt alig maroknyian vannak, akik egészen egy Ősmágusig vissza tudják vezetni a családfájukat. A származás alapvetően meghatározza valaki mágikus beállítottságát. Persze léteznek többszörös tehetségek, akik két, vagy több mágiaágban is tehetségesek, de mindig van egy domináns, ami meghatározza az adott karakter mágikus beállítottságát és kis mértékben a jellemét is. A mágusok nagy része már gyerekkorától kezdve tehetséges, jeleit mutatják a mágiahasználatnak (pl.: kis mértékű levitáció, haragjukban anélkül törnek össze valamit, hogy hozzáérnének, érintésük nyugtató hatású, a növények gyorsabban nőnek a hangjuktól stb.), ám képtelenek ezt irányítani, tanulniuk kell a mágiát. Erre való a Waterlight Akadémia, ahol a fiatalokat 14 éves koruktól 6 éven át, 20 éves korukig oktatják. Az Akadémián a fiatalok mágiágak szerint vannak beosztva, és egymástól elkülönülve a négy Lakótoronyban laknak. Mivel a hallgatók száma több száz, a könnyebbség kedvéért, mindannyian kapnak egy köpenyt, ami egyezik a mágiaáguk színével, és a lakótornyot elhagyva ezt kötelesek viselni. Az Akadémia elvégzésének a feltétele egy záróvizsga letétele, ami után a fiatal mágust elismerik teljes értékű mágusként, és immár a saját útját járhatja. A Mágus kivételével minden mágus halandó, átlagos élettartamuk körülbelül 100-120 év, 20 évesen válnak nagykorúvá, és körülbelül 80-90 éves koruktól számítanak öregnek. A mágiahasználók egyetlen alapelve a következő: A világ elpusztítása TILOS. Ugyanakkor ez az alapelv nem vonatkozik a világ, vagy egyes részeinek az uralmára.
A különböző mágiaágak között nincs átjárás, aki fehér mágusként kezdi, úgy is marad.
Az álataluk használt mágiaágak a következők:

Fehér: Fehér mágiának vagy tiszta mágiának nevezzük a defenzív illetve protektív varázslatokat. Ide tartozik a gyógyítás, már meglévő dolgok mágikus javítása, védelmi varázslatok. Inkább önvédelemre és mások védelmére alkalmas, mint kimondott harcra. A fehér mágusok jellemzően barátságosak, segítőkészek, szociálisan érzékenyek.

1-es szint: Erre a szintre leginkább az úgymond „ártatlmatlan” vagy „haszontalan” varázslatok jellemzőek., például: fényidézés, levitálás (saját magunk reptetése), lebegtetés (más személyek, tárgyak lebegtetése) stb.

2-s szint: Erre a szintre a protektív, vagyis védővarázslatok jellemzőek, például a különböző védőburkok, visszaverő varázslatok, átok/rontás levételek stb.

3-as szint: Ezen a szinten a gyógyító/javító varázslatok sajátíthatók el, például törött csontok összeforrasztása, összetört tárgyak megjavítása, sérülések lezárása, vérzések elállítása, erő/energia/mágia sugárzása/kölcsönzése stb.

4-es szint: Képes megidézni egy őrangyalt, aki a harcban akár az élete árán is megvédi azt a személyt, akire idézték. Birtokában van a másik három szint varázslatainak.

Fekete: A közhiedelemmel ellentétben a fekete mágia nem rossz, csak alapvetően agresszív, rombolásra, támadásra, pusztításra alkalmas varázslatokat tartalmaz. A fekete mágusok gyakran robbanékony természetűek, könnyen sértésnek, vagy kihívásnak vesznek dolgokat, nem igazán érdeklik őket mások, inkább a saját boldogulásukkal vannak elfoglalva.

1-es szint: Ide tartoznak a különböző átkok és rontások, amik nem járnak fizikális sérüléssel, de igencsak megkeseríthetik valaki életét, hatásukat főleg hosszú távon fejtik ki, ide tartoznak például a kétbalkezessé tevő átkok, a szerencse elvétel, erő/energia/mágialopás stb.

2-es szint: Offenzív, támadó varázslatok tartoznak ide, amiknek célja valaki testi megsebzése, megölése. Hatásukat azonnal fejtik ki, és meglehetősen fájdalmasak, például: különböző kínzó varázsigék, végtagok, testrészek mágikus eltávolítása a testről (ide tartozik a különböző tárgyak mágikus tönkretétele, összetörése is).

3-as szint: A mentális kínzáshoz tartozó összes varázslat ide tartozik. Olyan varázslatok, amikkel lelkileg lehet valakit felőrölni, harcképtelenné tenni, esetleg megölni. Pl.: valaki legfájdalmasabb emlékeinek ismétlődő felidézése, a kínzás illúziójának megteremtése, az ellenfél mágikus túltöltése, amíg annak teste már nem bírja el a mágia nyomását, és hasonló válogatott kegyetlenségek.

4-es szint: Képes megidézni egy alacsonyabb rangú (többnyire egy idomított állat szintjén lévő) démont, aki hosszú távon ráakaszkodik valakire, életét pokollá teszi, amíg halálba vagy öngyilkosságba nem zaklatja. Birtokában van a másik három szint varázslatainak.

Zöld: A zöld mágia a természet erőinek befolyásolásán alapszik. Hogy az adott erőt a mágiahasználó mire fordítja, az már csak és kizárólag rajta múlik. Jellemzően kíváncsi természetűek, kissé szórakozottak.

1-es szint: A Föld. Ezen a szinten a föld befolyásolását lehet elsajátítani, ide tartoznak a különböző növények befolyásolása is.

2-es szint: A Szél. Ezen a szinten lehet megtanulni, hogyan parancsoljunk a levegőnek (a levitáció és a lebegtetés nem tartozik ide).

3-as szint: A Víz. A vízzel kapcsolatok tudás szintje.

4-esz szint: A tűz, ezen a szinten tanulják meg a tűz manipulációját. Képes megidézni egy gyengébb sárkányt, bár inkább elrettentésként és/vagy közlekedési lehetőségként szokták ezt használni, ám ha kell, az ilyen sárkány meg is harcol a megidézőjéért. Birtokában van a másik három szint varázslatainak.

Kék: Kék, vagy szobavarázslatok az alapvetően "haszontalan" varázslatok, amik kutatásra, kísérletezésre irányulnak. Sokan lenézik ezt a mágiágat, és ez az utolsó hiba, amit életükben elkövetnek. A kék mágusok jellemzően türelmesek (néha már-már érdektelennek tűnnek), olykor kissé sznobok, nem hivalkodnak az erejükkel.

1-es szint: Alkimizmus. Mondhatni unalmas, különböző bájitalok, mérgek keverése tartozik ide.

2-es szint: Az elme befolyásolása. Ide tartozik a telepátia, telekinézis, a múlt-és jövő látás, az illúziók és minden ehhez hasonló.

3-as szint: Kiméra készítés. Vagyis amikor több már meglévő fajból (legyen az állatfaj, vagy egyéb értelmes faj) mágikus úton hoznak létre egy hibridet. A kimérák NEM MEGALKOTHATÓ FAJ, NJK-ban természetesen akárhány kiméra rohangálhat a karakter körül. Általános jellemzőjük, hogy tudatukat (ha volt is korábban) elvesztik, beszédre nem képesek, összességében egy idomított állat mentális szintjén állnak, bár gyakoriak a vad, fékezhetetlen, ösztönök által irányított kimérák is.

4-esz szint: Fúziók és összeolvasztások. Ezen a szinten tanulják meg, hogyan olvasszák össze a testüket és elméjüket valaki/ valami mással. Ide tartozik a különböző tárgyak megszállása (prózaian mondva az illető beleköltözik egy tárgyba), vagy másokkal való összeolvadás, ami mindig egy harmadik személyt hoz létre. Egy árnylényt képesek megidézni, akivel fúzionálni is képesek. Birtokában van a másik három szint varázslatainak.

A mágiahasználók többnyire jól megértik magukat más fajokkal, sok közöttük a nem teljesen tisztességes életet élő (maffiavezér, hamiskártyás, stb.). Az állatszellemek felettébb vonzódnak hozzájuk, gyakori, hogy egy életre egy mágus mellé szegődnek.

A könnyebbség kedvéért az erőviszonyok:

4-es szintű mágusok: Erejüket tekintve a vérfarkasok/véroroszlánok (de NEM az alfákkal), vámpírgrófokkal állnak egy szinten.

3-as szintű mágusok: Erejüket tekintve a 3-as szintű démonokkal állnak egy szinten.

2-es szintű mágusok: Erejüket tekintve a griffekkel állnak egy szinten.

1-es szintű zöld fehér és feketemágusok: Közvámpírok, vérkobrák szintjén állnak.

Az első és második szintű mágusok „tanulóknak” számítanak, a hármas szintet elérve elvégezték az iskolát, immár a saját útjukat járják, elhagyhatják az Akadémiát, amennyiben szeretnék.

Idézők: Az Idézők különleges fajta mágusok. A mágusok többsége bár vérvonala révén tehetséges és rendelkezik potenciállal, hosszú évek munkájával tanulja a mágiát, megfelelő oktatás nélkül, maguktól képtelenek lennének a bennük rejlő erőt kihasználni. Az Idézők olyan ritka, született mágusok, akiknek nincs szüksége tanulásra, születésüktől fogva, ösztönszinten használják mágikus adottságaikat, ami gyakran keveredik is (fekete-zöld vagy fehér-zöld párosításban, a fekete és fehér mágia természetéből adódóan nem tud egymással keveredni). Az Idézők többnyire sosem járnak a Waterlight Akadémiára, és nem tagozódnak be a mágus társadalomba. Erejük a négyes szintű mágusokéval vetekedik.

Nekromanták: Nekromanta, vagyis halott keltő bármilyen mágus lehet. Nekromantává válni egy mágus számára annyi, mint egy plusz idegen nyelvet megtanulni egy embernek, aki érdeklődik ez iránt, már magán a Waterlight Akadémián tanulhat nekromanciát, a mágus társadalom nem tartja ezt helytelennek. Fontos megjegyezni, hogy aki egyszer meghal, többé már nem lesz ugyanaz a személy. A nekromanták a testet képesek a halál beállta után uralni, mozgatni, parancsaik teljesítésére rávenni, ám ez csak egy üres héj, beszédre, gondolkodásra, érzelmekre képtelen, olyan, mint egy báb. Az így felkeltett holtak, közismert nevükön a ghoulok gyakorlatilag megállíthatatlanok. Addig mennek, amíg végre nem hajtják a kapott parancsot, az őket uraló mágus vissza nem vonja azt, vagy meg nem hal.

Leachek: A leach olyan mágus, aki saját erejéből bármilyen külső segítség nélkül tért vissza a halálból. Csak a legerősebbek képesek rá, és a történelem során alig tíz leachet jegyeztek fel. Általános jellemzőjük, hogy elméjük és erejük nem kopik a haláltól, sőt még talán erősebbé is válnak a visszatéréstől. Egy leachet az univerzum általános isteni szabályain kívül a saját teste köt, testük ugyanis továbbra is halott marad, a már beindult természetes bomlás nem áll le, folyamatosan zajlik, és ha már képtelenek mágiájukkal összetartani a testüket, és az szétesik, a léleknek is távoznia kell, legyen akármilyen hatalmas is.

Olyan repülésre és magas mágiára képes öröklétű hüllők, akik a világ megteremtése óta léteznek. Az újszülött dragonidák kivételével képesek emberi alakot ölteni, és az emberi társadalomba betagozódva élni. Meglehetősen kevés van belőlük, ugyanis 500 évenként a nőstények egy tojást tesznek le (természetesen, csak ha előtte párosodtak hímmel), és az utód ivarérett koráig (500 éves koráig) anyjával marad. Az első öt évben a gyermek csak sárkány alakjában létezik (így is kel ki a tojásból), ezután lesz képes fokozatosan megtanulni az átalakulást. 250 éves korukig a dragonidák sárkány alakját szürke matt pikkelyek, egy fej, négy végtag, farok, és aránytalanul nagy, repülésre alkalmatlan, denevéréhez hasonló szárnyak jellemzik. 250-edik évük betöltésével lépnek kamasz korba, ekkor jelennek meg rajtuk a szüleik alaki és színbeli jellegzetességei.

Alakjuk szerint négy megjelenési formát különböztetünk meg:
- Dragonida, vagy ifjú sárkány

- Egy fejű, vagy európai sárkány: mint a nevük is mutatja, egy fejjel rendelkeznek, ami sima felületű, leginkább a gyíkokéra emlékeztet, testük robosztus, négy lábuk, lándzsahegy-szerű pikkelycsoportban végződő izmos farkuk, és nagy távolságok gyors megtételére alkalmas, hártyás felületű (ebből adódóan sérülékeny) szárnyuk van. Jellemzően középhegységek barlangjaiban, vagy elhagyatott várakban élnek.

- Keleti sárkány vagy sárkánygyík: egy fejjel rendelkeznek, melyet gyakran tarkítanak szarvak, hímeknél bajusz, különböző pikkelycsoportok és kitüremkedések. Testük kígyó-szerű, farkuk lapos, gerincük sörénnyel borított. Testhossztól függően 4,6 vagy 8 kis méretű, csökevényes végtaggal rendelkeznek, melyek járásra alkalmatlanok. Tulajdonképpen fogásra, illetve földre ereszkedéskor a test megtartására szolgálnak. Nincs szárnyuk, mégis képesek repülni, valamint úszni is, egyedtől függően vízszintes, vagy függőleges irányú kígyózó mozgással. Lábaik fejletlensége miatt körülbelül három-négy métert tudnak gyalogosan megtenni, hosszabb távolságokra már a levegőbe emelkednek. A sárkánygyíkok akár órákig is képesek visszatartani a lélegzetüket, ezért egyes példányok nagyobb tavakba, tengerekbe költöztek, őket nevezzük tengeri sárkányoknak. Ugyanakkor jellemzően magas hegységek barlangjaiban, erdőkben, vagy lakatlan szigeteken élnek.

- Hidra, vagy görög sárkány: A legenda szerint ez az alfaj az európai és keleti sárkányok keveredéséből jött létre, ám mivel napjainkban az alfajok képtelen keveredni egymással, ez az állítás ellenőrizhetetlen. Míg az Egy fejű sárkányok és a Sárkánygyíkok családokban, kis közösségekben élnek, a Hidrák jellemzően magányosak, hiszen még saját magukat is nehezen viselik el, nem hogy még egymást. Alapvetően három fejjel rendelkeznek, melyek mindegyikének saját neve, akarata, személyisége és véleménye van. Nagy általánosságban az a tapasztalat, hogy a fejek között van egy nyugodt/barátságos és egy agresszív/ellenséges (sokszor ő a leginkább elnyomott), a harmadik fej jellemét lehetetlenség kiszámítani. Dragonidaként egy fejjel és egy személyiséggel rendelkeznek, a másik két személyiség 250 éves korukig fokozatosan alakul ki, majd a kamaszkorba lépés után 1-2 évvel kifejlődik a másik két fej. A fejek dominanciája és bemutatkozáskor a keresztnevek sorrendje a kialakulás, illetve a dominancia sorrendjével egyezik. Tehát az a személyiség, amelyik dragonida korában először alakul ki, lesz a legdominánsabb és bemutatkozáskor az ő neve az első. A fejek nemi identitása egymástól és a testtől független, így gyakran fordul elő, hogy egy alapvetően hímnemű hidrának van egy női feje, és fordítva. Emberi alakban természetesen csak egy fejük van, ám a személyiségek ilyenkor is – mint általában- folyamatos interakcióban vannak egymással. Ez megnyilvánulhat skizofréniához hasonló éles váltásokban, illetve az egyed tapasztalatától függően akár egyszerű „bambulásban” is. Érthető okokból a legkisebb egyedszámú alfaj, amely jellemzően földalatti barlangrendszerekben él. Fejük kígyó-szerű , nyakuk hosszú, ostor-szerű, testük rövid, zömök, négy oszlopszerű lábbal és hosszú, tüskés farokkal. Szárnyuk nincs, de teleportálni képesek, illetve meglepően halkan járnak, testfelépítésükhöz képest.

Színük szerint a sárkányoknak megszámlálhatatlanul sok fajtája létezik, ugyanis az alaki megjelenéstől eltérően ezek szabadon keveredhetnek. A szín meghatározó az egyed jellemére nézve, így ha egy sárkány nem „tiszta színű” személyiségében mindkét szülője színeihez tartozó jellemvonások fognak keveredni. „Tiszta színeknek” az alábbi ötöt tekintjük (hierarchia sorrendjében):

- fekete
- arany
- vörös
- zöld
- kék

A fekete sárkányokat szokták Sárkánycsászárként is emlegetni, hiszen ők állnak a sárkány társadalom hierarchiájának csúcsán. Megjelenési formánként egy-egy van belőlük (tehát egy hidra, egy európai és egy keleti sárkány). Egymástól távol, elkülönülve élnek, ugyanakkor a lehetőségekhez mérten igyekeznek jól kijönni, hiszen a fontosabb, az egész fajra kiterjedő döntéseket együtt hozzák meg. Amennyiben valamelyik alfajnak problémája lenne, ami esetleg csak őt magát, vagy az ő alfaját érinti, de a többiekét nem, abban az esetben az adott fekete sárkánynak jogában áll egyedül dönteni. Döntésük megkérdőjelezhetetlen. Mivel általában több tízezer évig is elélnek, ezen idő alatt rengeteg bölcsességet halmoznak fel, így ritkán hibáznak. Természetesen ők is, akárcsak a többi sárkány életük során minden, vagy szinte minden nyelvet megtanulnak, többnyire merő unalomból. A Sárkánycsászárok NEM választanak maguknak állandó párt. Mivel a romantikus érzések elhomályosítanák a logikus döntéshozatal képességét, magányosan élnek, többnyire barátaik is csak nagyon kis számban vannak. Amennyiben egy fekete sárkány utódot szeretne, bármely, az alfajához tartozó tetszőleges színű sárkánnyal képes gyermeket nemzeni, és a gyermek minden esetben fekete sárkány lesz. Amikor a gyermek már elég erős és bölcs, az előző Sárkánycsászár rendszerint megöli magát, hogy átadja a helyét a fiatalnak. Amennyiben nem így tesz, a fiatal egy idő után erőszakkal vet véget szülője életének. A történelem során sosem fordult elő, hogy egy fekete sárkánynak lovasa lett volna. A Sárkánycsászár cím egy gyűjtő fogalom, természetesen nőnemű fekete sárkány is létezhet.

Fekete Hidra: szabad
Európai Fekete Sárkány: szabad
Keleti Fekete Sárkány: szabad

A hierarchia következő fokán az aranysárkányok, vagy gyógyító sárkányok állnak. Az aranysárkány természetesen egy gyűjtő fogalom, színük az opálos fehértől a sötét arany barnáig tetszőleges lehet. Jellemzi őket a türelem, az apró részletekre kiterjedő megfigyelő és elraktározó képesség, valamint az örökös tanulni akarás. Jellemzően kíváncsi természetűek, nem tudják elviselni, ha valamit nem tudnak, vagy nem értenek. Mivel rendkívüli értelmi képességekkel rendelkeznek, gyorsan és könnyen tanulnak. A memóriájuk technikailag végtelen, de szeretik tovább örökíteni az általuk felhalmozott tudást, így nem ritka, hogy lakóhelyük tele van általuk írt, vagy esetleg vásárolt könyvekkel. Barátságosak és jóhiszeműek a többi fajjal szemben, olykor már-már naivak, amit egyesek ki is használnak. Örömüket lelik a gyógyításban, a jótékonykodásban, a másoknak való segítségnyújtásban. Gyakran élnek más fajok városaiban, emberi alakot felöltve, és lakóhelyükön rendszerint nagyon népszerűek közvetlen személyiségük miatt. Könnyen barátkoznak, ám bizonyos szinten túl már távolság tartóak. Csak azokat a személyeket engedik közel magukhoz (és csak olyanok válhatnak a lovasukká), akikről megbizonyosodtak, hogy tiszta szívűek. Pikkelyük, ha önszántukból adják, szerencsét hoznak.

A vörös sárkányok színe a halvány rózsaszíntől a mély bordóig terjed. Lobbanékony,izgága természetűek, érzelmeik erőteljesek és gyorsan változnak. Forrófejű alfaj, hajlamosak gondolkodás nélkül harcba bocsátkozni, ám bámulatos taktikai és harci képességeiknek köszönhetően ritkán veszítenek. A vörös sárkányok rajonganak a fegyverekért (nem ritka, hogy lakóhelyük egy valóságos fegyverarzenál), illetve a harcművészetekért, amik közül elég sokat mesteri szinten elsajátítanak életük során. Az európai vörös sárkányokra jellemző a középkorban elhíresült tűzfújás, vár rombolás és királylány rablás. Tulajdonképpen ezeket merő unalomból csinálták, hogy kiprovokáljanak egy kis harcot. A vörös sárkányokat veszélyesebbnek tartják még az aranysárkányoknál is, hiszen nagyon gyorsan változik a hangulatuk, ám ennek ellenére nem rosszak, és ha valaki erősen próbálkozik a megismerésükkel, azt általában értékelik és közel engedik magukhoz. Nagyon ragaszkodóak, ha valakit megkedvelnek, azt minden áron meg akarják védeni, és nehezen viselik el, ha az illető esetleg már nem szeretné tovább fenntartani velük a kapcsolatot. Szerelmi életük általában viharos. A sárkánylovasok körében népszerűek, hiszen egy vörös sárkány mellett kevés meglepetés érheti őket.
A zöldsárkányok talán a legpesszimistábbak az összes sárkány közül. Színük a türkiz zöldtől egészen a sötét moha zöldig terjedhet. Általában nyugodtak és melankolikusak. Kerülik a többi faj társaságát, mert eredendően rossznak tartják őket (még az angyalokat és a tündéreket is). Kedvelik a természetet, és csodálják annak tökéletességét. Rengeteg kiváló természettudós került ki közülük. Ők azok, akik képesek megérteni a megérthetetlent a természeti folyamatok között, és előbb-utóbb minden miértre megtalálják a választ. Ugyanakkor a válaszokat azért keresik, mert ők maguk tudni akarják. Ritkán írnak csak könyveket, sőt, még kérdésre sem biztos, hogy felelnek. Ha hisznek valamiben (legyen az akár a természet tökéletessége és sérthetetlensége, akár egy istenség, akár bármi más), azt rendkívüli hévvel teszik, és borzalmas dührohamokat képesek produkálni, ha úgy érzékelik, valaki ezt nem tartja tiszteletben. Általában egész életükre egy párt választanak maguknak, ám szerelmi életük igazából amolyan „lassú víz partot mos” típusú. A dühkitöréseiket kivéve nélkülözik a szélsőséges, heves érzelmeket. Amikor csak lehet, kerülik az összetűzéseket, konfliktusokat és a nyilvános szereplést. Pont ezen tulajdonságaik miatt nem annyira népszerűek a sárkány lovasok körében.

A kék sárkányokat tekinthetjük a sárkány társadalom művészeinek. A hierarchiát tekintve a legalsó fokon állnak, de ennek az az oka, hogy nem túlzottan érdeklik őket a valós, kézzel fogható dolgok. Szeretnek alkotni, és kiváló érzékeik is vannak hozzá, ugyanakkor általában a felhők között járnak, és álmodoznak, a valós világot szinte semmibe veszik, nem tartják fontosnak (ezért pl. gyakori, hogy egy kék sárkány éhen hal, mert elfelejt enni). Kedvesek, udvariasak, és jó hallgatóságnak számítanak, de a figyelmük gyorsan elkalandozik, és esélytelen, hogy emlékezzenek rá, miről volt szó két perccel azelőtt. Bár feledékenyek és szórakozottak, nem buták. Rengeteg nyelven beszélnek, és általában polihisztorok, szinte minden művészeti ághoz értenek. Ami felkelti a figyelmüket, azt nagy odaadással képesek tanulmányozni, és a legapróbb részletre is emlékeznek (pl. találkoznak valakivel, nem jegyzik meg az illető nevét, de azt igen, hogy milyen tetoválás volt a karján). Gyakran élnek ők is más fajok városaiban. Szeretnek szerepelni, szeretik, ha rájuk irányul a figyelem, ugyanakkor hóbortosak is, így inkább rajongóik vannak, mint igazi, közeli barátaik. Szerelmi életük romantikus. Szeretnek kedveskedni, apró ajándékokkal meglepni partnerüket és szeretik, ha ezt viszonozzák is. Kulcsmomentum számukra a figyelem. Ha úgy érzik, partnerük nem fordít rájuk kellő figyelmet, attól kiborulnak, de elég könnyen engesztelhetőek. A sárkány lovasoknak meggyűlik velük a baja, ugyanis nehéz felkelteni a figyelmüket, és rávenni őket, hogy engedjenek valakit a hátukra, ugyanakkor hasznos ismerettségek, hiszen rendkívül empatikusak és intuitívek, szinte már a varázslattal határos, ahogy képesek mások érzéseit, gondolatait és következő lépését kitalálni.

Félvérek: A fekete sárkányokat kivéve, a legtöbb sárkány bármely fajjal képes szerelmi viszonyt kialakítani, ám ezek közül csak három eredményez utódokat.

Wyvern-ök: Egy démon és egy sárkány gyermekét nevezzük így. A démoni szülő szintjétől függenek képességeik és értelmük. A hatodik és ötödik szintű démonok gyermekei állati szinten vannak. Taníthatóak, idomíthatóak, de csak mint egy kutya (akik megengedhetik maguknak, szívesen tartják őket vérebként). Beszédre, illetve emberi alak felvételére képtelenek. Az ilyen gyermeket a sárkány szülő vagy tojás korában elhagyja, vagy megvárja, hogy kikeljen, és megpróbálja megölni.
Negyedik szinttől felfelé különböző szintű értelmi képességekkel rendelkeznek (1-es és 2-es szintű démonok gyermekei még mágiát is képesek tanulni), képesek beszélni és emberi alakot ölteni.
Az értelmesebb wyvern-ök fejlődése hasonlít az emberére, és körülbelül az élethosszuk is megegyezik egy emberével. Nem emberi alakjukban 170-180 centi magasak, testüket a sárkány szülő színéhez hasonló pikkelyek borítják, két lábon járnak, és összességében hasonlítanak egy pterodaktiluszhoz. Nem túl szépen fogalmazva genetikai selejtnek számítanak, ugyanis nem képesek tovább szaporodni. Jellemvonásaikat tekintve, bizonyos mértékben öröklik a sárkány szülő színére jellemző vonásokat.

Gyíkemberek: Egy ember és egy sárkány közös gyermeke. Értelmi képességeik, élethosszuk és fejlődésük szakaszai megegyeznek egy emberével. Nem tojásként jönnek a világra, hanem ha az anya a sárkányszülő, emberi alakjában ad életet emberi formájú gyermekének. A gyíkemberek képtelenek átalakulni. Testük ugyanolyan, mint az embereké, azzal a különbséggel, hogy a sárkány szülőéhez hasonló színű pikkelyek borítják, és a szempillát kivéve nincs testszőrzetük. Másságuk miatt eléggé félénkek, visszahúzódóak, ritkán barátkoznak. Emberekkel, illetve adaxokkal képesek tovább szaporodni, de gyermekeik minden esetben adaxok lesznek.

Tollaskígyók: Sárkány-griff félvérek. Igen ritkák, testük egy sárkánygyíké, amit tollak borítanak. Színük nagyban függ a sárkány szülőétől, ám képességüket inkább a griff szülőé határozza meg.

A sárkánylovas egy foglalkozás. Sárkánylovassá bárki válhat, amennyiben elvégzi a Waterlight Akadémia sárkánylovas képzését. Általában testőrként, zsoldosként, beépített ügynökként, olykor rendőrként, éjvadászként(speciális légi felderítők) dolgoznak. Sárkány és lovasa elválaszthatatlanok, és egy életre választják egymást. Amennyiben egyikük meghal, a másik már nem választ magának új társat, hiszen a közöttük lévő kötelék még a szerelmi kapcsolatoknál is mélyebb. Vakon bízniuk kell egymásban, és az életük múlhat a másik döntésein. A választás mindkét félen múlik, ha egy sárkány nem fogad el valakit a lovasának, az illető személy hiába is erőlködik. Amikor egy sárkánylovas végez az Akadémián, az eredményei alapján tanácsolnak neki egy bizonyos típusú sárkányt (szín illetve megjelenési forma), ezt természetesen nem kötelező elfogadni, bár a többség meg szokta fogadni. Ezek után az illető elindul felkeresni az adott típusba tartozó sárkányokat. 10 évet kap, hogy megtalálja a neki való sárkányt, amennyiben ez nem sikerül, az azt jelenti, hogy alkalmatlan, és a végzettsége érvényét veszti, nem lehet sárkánylovas. Ez a végső teszt, amin a tanulók elég nagy része elbukik. Nem minden sárkánynak van lovasa, de minden lovasnak kell, hogy legyen sárkánya.

A sellők félig ember-félig hal lények, akiket Aquariának, a víz istennőjének alkotott a többi isten, hogy benépesítsék a Világ Óceánt. Városállamaik elszórva a tengerfenéken vannak, némelyek közelebb a parthoz, másik a nyílt vízen. Többnyire békések, nem háborgatják a többi fajt, a maguk ügyeivel vannak elfoglalva, hiszen a városállamok közül mindig van legalább kettő, akik között van valamiféle összetűzés, ám ez többnyire gyerekes piszkálódásba torkollik, nem pedig véres háborúkba. A sellők felettébb játékosak, olykor még gyerekesnek is mondhatóak, sok mindenre rá lehet őket venni. Különösen jó viszonyt ápolnak a Galladherekkel, akiknek kereskedő hajóit többnyire mindig kísérik páran, pusztán a kaland kedvéért.  Kopoltyúik a csípőjük magasságában találhatóak, a testük hal részén, ám rendelkeznek tüdővel is, és akaratuk szerint képesek emberi alakot felvenni, hogy kis időt a szárazföldön töltsenek, ám legalább naponta három órát a vízben kell eltölteniük, különben kiszáradnak, és ebbe akár bele is halhatnak. Gyermekeiket emberi alakban nemzik, és az úgy is születik, ám a születés után fél órával már képes ösztönszerűen átalakulni, ha vízbe teszik. A sellők alhatnak víz alatt, reflex-szerűen lélegeznek hol tüdővel, hol kopoltyúval, függően attól, hol vannak, így álmukban sem fulladnak meg. Technikailag halhatatlanok, amíg valaki nem öli meg őket, életben maradnak. Tizennyolc éves korukig emberi ütemben öregszenek, majd ez lelassul, és átlagosan külsejük tíz év alatt öregszik egyet.

A szirének abban különböznek a sellőktől, hogy ők jelentik az elsődleges védelmet. Amennyiben valaki megpróbálna megtámadni egy városállamot, a szirének énekelni kezdenek. Hangjuk hipnotizálja a támadót, aki vagy öngyilkos lesz, vagy ha többen vannak, egyszerűen egymás ellen fordulnak. A szirének (akár nők, akár férfiak) feltűnően szépek, nagyon sokakat már a puszta külsejük is elkápráztat.

A shinigamik vagy más néven lélekgyűjtők, Halál által létrehozott faj. Széles körben elterjedt az a pletyka, hogy amennyiben valaki haldoklik, kihívja a Halált egy sakk játszmára és győzelmet arat, örök életet nyer. Az évezredek során sokan próbálták így elkerülni az elkerülhetetlent, ám egyikük sem nyert. Mivel ilyenkor gyakorlatilag a saját lelküket teszik fel a fogadás tárgyaként, a vesztesek nem szállhatnak fel a Túlvilág Expresszre, és nem juthatnak be sem a Szférákba, sem pedig a Gyehennába. A Halál személyes tulajdonaként neki fognak dolgozni. Korábbi életükről minden emléküket, így a nevüket is elvesztik, helyette új mesterük ad nekik egy nevet, amin szólítja őket. A shinigamik tulajdonképpen Halál kisegítői, az egyszerű haláleseteknél, amikor csak el kell vágni az életfonalat de nincs semmiféle komplikáció (pl.: démoni alku, olyan mértékű bosszúvágy, ami visszatartaná a továbblépéstől stb.) ők végzik el ezt a munkát, hiszen minden másodpercben meghal valaki, és Halál sem tud mindenhol egyszerre jelen lenni. A shinigamik érdekes átmenetet képeznek lét és nem lét között. Van ugyan fizikális testük, ami szinte úgy működik, mint egy emberé (képesek enni, aludni, szexuális aktusra, bár egyikre sincs különösebb szükségük), nem öregszenek, semmilyen módon és fegyverrel nem lehet megölni őket. Képesek teleportálni, erejük és gyorsaságuk felülmúlja még egy vámpírét is. Mindannyian rendelkeznek egy-egy halálkaszának nevezett fegyverrel, amivel az életek fonalát képesek elvágni, ám ez nem mindig kasza, a szikétől és a körömollótól lándzsán keresztül a kétkezes pallosig és az arató kaszáig bármi lehet, ami vág, ezt új nevükkel együtt Haláltól kapják. A többi istenség nem nagyon foglalkozik velük, hiszen általában nem sok vizet zavarnak, csak teszik, amire a gazdájuk utasítja őket. Társadalmuk tulajdonképpen nincs, mindannyian egyesével Haláltól kapják az utasításaikat. Mivel nem élnek, képtelenek gyermeket nemzeni, és halhatatlannak számítanak, eddig még nem volt rá példa, hogy egy shinigami meghaljon.

A titánok kialakulása rejtély. A legenda szerint maga az Alkotó hozta létre őket, választott fajaként, hogy örömét lelhesse bennük, bár ez nem bizonyított.

Titánnak lenni egy fajta genetikai mutáció, bármely élő, intelligens és nem generált fajnál előfordulhat, hogy egy gyermek titánként születik (így titán nem lehet vámpír, dzsinn, kísértet, shinigami, leach, élő baba, isten, wyvern). A titánok kinézetét, fejlődését, élethosszát és egyéb általános jellemzőit az alap fajuk határozza meg, az egyetlen, amiben különböznek tőle, azok a képességeik. Sokan rokonítják a titánokat az Álmodóval, és ez talán helytálló is. Egy közkeletű mondás szerint a titánok erejének a határa az élet és a halál. Nem képesek életet teremteni (természetesen gyermeket nemzeni képesek, ám a gyermek nem biztos, hogy titán lesz), ahogy nem képesek senkit visszahozni a halálból, semmilyen formában. Ezen kívül a titánok majdhogynem isteni hatalommal rendelkeznek. Képesek jégbe zárni a tüzet, saját testüket alakítani, egy egyszerű botot valódi karddá alakítani, stb.

Szerencsére jellemzően kivételesen intelligensek is, így távol állnak tőlük a világuralmi törekvések. Saját erejüket átoknak tekintik, hiszen emiatt igen nehezen képesek bármilyen társadalomba beilleszkedni. Titánból egy helyen egyszerre általában kettő van, egy mester és egy tanítvány, hiszen bár az erő velük születik, meg kell tanulniuk uralni azt. Különösen a kamaszok számára okoz nehézséget és igen nagy frusztrációt képességeik kordában tartása, olykor véletlenül „önállósítja magát” az erejük, különösen nagy érzelmi felindultság esetén, így a magányos ifjú titán veszélyes, nagyon hamar nyakig bajban találja magát.

Idősebb korukban, ha már megtanulták uralni az erejüket,  kimondottan rendszeretőek, és nyugodtak, a kilengések nem jellemzőek rájuk. Gyakori köztük, hogy harcművészetet, jógát, meditációt tanulnak, állításuk szerint ez segít erejük kordában tartásában. Többnyire igyekeznek a sokaságtól távol maradni, nyugodt, békés, ritkán lakott helyeket választanak lakóhelyükként. Jó kapcsolatban vannak az állatokkal, illetve gyakori, hogy familiárisuk is van.

A titánok nem rendelkeznek saját lélekkel. Életenergiájukat egy csillag biztosítja számukra. Hogy milyen alapon kerül kiválasztásra egy adott titán csillaga, ez rejtély, ám ők maguk pontosan tudják, melyik az a csillag, egy csillagtérképen tökéletes magabiztossággal rá tudnak mutatni. Amikor egy titán meghal, érte nem jön el a Túlvilág Expressz, hiszen nincs lelke, amit elszállíthatna. Állításuk szerint tudatuk ilyenkor egyesül a csillagukkal.

A faj alapvetően három klánra osztható, melyek társadalmi szervezettségükben, szokásaikban, és kis mértékben kinézetükben is eltérnek egymástól. Közös tulajdonságuk a többi faj iránt tanúsított tartózkodó viselkedésük, a nők átlagos öt hónapos terhessége, és figyelemre méltó tanulékonyságuk. Átlagéletkoruk 100-200 év között mozog, ritka esetekben (főleg a Yanisoknál) előfordul a 300 éves kor, nagykorúvá 20 évesen válnak. Természetismeretük messze meghaladja a többi fajét (kivéve talán az elfeket és angyalokat), ám külsőleg mindannyian tettek valamilyen lépéseket a többi fajhoz való hasonlóságért.  Szembeötlő külső tulajdonságuk a szárnyuk, ami rovar-szerű, leginkább a szitakötőkére hasonlít, és a négy szárnylemezt egymástól függetlenül is képesek mozgatni. Szárnyuk elég erős, hogy saját magukon kívül, még egy átlagos testfelépítésű személyt elbírjanak, repülés közben csilingelő, zümmögő hangot hallat. A szárnyak színe egyénenként változó.  A három klán egymástól elkülönülve él, meglehetősen keveset érintkeznek egymással.

Legkisebb számban a Yanis klán fordul elő. Tagjaira jellemző a világos bőr-haj és szemszín, valamint a többi klánhoz képest alacsony testmagasság. Vezetőjük a Királynő és társadalom felépítése alapvetően matriarchális. A Yanisok többnyire tudományokkal, mágiával és kereskedelemmel foglalkoznak, a tündér faj legjelentősebb tudósai, jósai és mágiahasználói közülük kerülnek ki. Társadalmukat szigorú logika szervezi, a gyermekeket nem a család, hanem a különböző bent lakásos iskolák nevelik 5 éves koruktól, amíg nagykorúakká nem válnak, ezután belekezdenek a szakmájukba, amit a képességeik alapján az iskola vezetősége oszt ki nekik. A gyerekek, amíg iskolába járnak csak hétvégente találkozhatnak a családjukkal, nem házasodhatnak, és minden fontosabb döntést az iskolájuk vezetője hoz meg helyettük. Általában házaspáronként egy gyermek jellemző. Lakhelyük Laras Iman, az Erdei Város, ami –mint a neve is mutatja- egy erdőbe épült. A többi faj iránt tudományos érdeklődést mutatnak, amit azok általában nem tolerálnak.

Közepes számban fordul elő a Galladher klán. Eredetileg belőlük volt a legtöbb, ám az ebből a klánból származók ára a csillagos eget éri a fekete piacon, így a fejvadászok tevékenysége miatt igencsak megcsappant a számuk. A Galladherek tipikus művészlelkek és polihisztorok, mindenben meglátják a szépet, ám természetesen egyikük sem mindenható, nem ért mindenhez. Jellemzően keményfejűek, ha egyszer belekezdenek valamibe, nem hagyják abba, amíg ők maguk tökéletesnek nem ítélik meg, ez, figyelemre méltó tanulékonyságuk, valamint az a csak rájuk jellemző tulajdonságuk teszi őket felettébb keresetté a fekete piacon, hogy csak bizonyos más fajba tartozótól (elfek, vámpírok, adaxok, angyalok) képesek megfoganni. Társadalmukat a Király irányítja, aki mellett nem szükségszerűen van társ. Szerepe leginkább szimbolikus, a Galladherek társadalma tulajdonképpen önszabályozó, ki nem mondott, íratlan törvényeiket mindenki betartja, így ritkák a bűncselekmények. Meglehetősen szabadszelleműek, ami a szexualitást illeti, gyakran a saját családjukkal sincsenek pontosan tisztában. Mindenekfelett tisztelik a szerelmet, csak és kizárólag szerelemből házasodnak, és egyenrangúnak tekintik a homoszexuális szerelmet a heteroszexuálissal. Olyan pároknál, akik képesek gyermeket nemzeni, jellemző a rengeteg (szó szerint, olykor több, mint tíz) gyermek, és gyakoriak az ikrek, illetve többszörös ikrek. Jellemző rájuk a magas, légies alkat, a férfiak is gyakran feminim vonásokkal rendelkeznek. A sok keveredés miatt szinte bármilyen haj-és szemszín előfordul. Lakhelyük Sammian Ilaas, a Tengeri Város, ami egy parkokkal szabdalt tengerparti városka. Feltűnően kerülik a többi fajt, ugyanis a „hajtóvadászat” miatt már egyáltalán nem bíznak bennük.

Jelenleg legnagyobb számban a Sidhe klán fordul elő, akik szeretik magukat a másik kettő fölé helyezni. Társadalmuk tipikus katona társadalom, melyben mindenkinek meg van a helye és a rendeltetése. Vezetőjük a Király, aki szigorúan fenntartja a patriarchális berendezkedést. A nőket tulajdonképpen csak arra „valónak” tartják, hogy gyerekeket neveljenek, vezessék a háztartást, és férjhez menjenek. A házasság csak és kizárólag politikai célokat szolgál, így gyakoriak a gyermektelen házasságok, és a megcsalás. Törvényeik szigorúan szabályoznak mindent, a fiú gyermekeknek az iskola elvégzése után (16 évesen) kötelező katonai kiképzésen kell részt venniük 20 éves korukig. A törvényeik szerint 15 éves koruktól élhetnek legálisan nemi életet, ugyanakkor akár még egy pár napos csecsemőt is megházasíthatnak a szülei, politikai okokból. A többi faj inkább kitér az útjukból, hiszen az egész klán nem más, mint egy olajozott, jól működő harci gépezet, melynek otthona Sim Cargen, a Hegyi Város, ami egy valóságos erődítmény. Jellemző a kreolos bőrszín, sötét színű szem-és haj, és a Galladherekhez képest zömökebb, jóval strammabb testfelépítés.Ugyanakkor a rideg számító szokások mögött érző szív rejtőzik, és természetesen ők sem rosszabbak a többieknél, titkuk a többféle harcművészet elsajátításában és a kiváló harci stratégiákban rejlik.

A klánok nevét csak az uralkodócsalád viseli, így a klánba tartozó többi tündérnek természetesen más a vezetékneve. Mindegyik királyi család alá tartozik egy-egy vazallus család, akik a kastélyban élnek, és a hadvezéri, tanácsosi feladatoktól a kertészi teendőkig mindent ellátnak. Ezek a következők:

Sidhék- Amberflame család
Galladherek- Rainbowflame család
Yanisok- Goldenflame család


A tündérek egyik alfajának tekinthetőek az elfek. Eredetileg az elfek olyan tündérek voltak, akik többszörösen megszegték a faj legszigorúbb törvényeit, hajlamosak voltak az önzésre és az erkölcsi romlásra. Mivel a tündérek természetétől távol áll a direkt halálbüntetések alkalmazása, így az ilyen egyéneket egy Tündérzugtól távol eső akkoriban még lakatlan területre száműzték, szárnyukat levágták, ellehetetlenítve így a szökést. A számkivetettek a túlélés érdekében csoportokba verődtek, majd ahogy fokozatosan alkalmazkodtak környezetükhöz, megalapították Leventhalt, és elfeknek, vagyis Bűnös Tündéreknek nevezték el magukat. Az elfek viszonylagos békében élnek a többi fajjal, bár az adaxokat kevert vérük miatt állhatják. Királynőjük uralma alatt főleg kereskedelemből élnek.

A sötét elfek létrejöttét egy genetikai mutáció okozta. Az egyetlen dolog, amiben különböznek a többi elftől az a megjelenésük. Bőrük sötét színű, a finoman ezüstöstől egészen a feketéig változhat a színe, hajuk és szemük általában világos. Kinézetük miatt az elfek nem fogadják el őket, így a legtöbb sötét elf elég fiatalon elhagyja Leventhalt, és a világ más pontjain próbálnak új életet kezdeni.

A vámpírok élőhalott lények, akik emberek, mágiahasználók, démonok illetőleg vérállatok, vagy tündérek vérét isszák. Egy vámpír nem képes emberi ételeket fogyasztani, csak vért, illetve folyadékokat (pl.: bor, narancslé). Bőrük halott sápadt, és általában hűvös. A szívük nem dobog, és nem szükséges lélegezniük. Ez alól kivétel a táplálkozás utáni 3-4 óra, amikor a testük újra életre kell, a szívük dobog, lélegeznek, és hímnemű vámpírok esetében ilyenkor képesek szexuális aktivitásra is (a nőnemű vámpírok nem csak ebben a 3-4 órában, hanem bármikor, a hímnemű vámpíroknak viszont szüksége van vérre az erekció fenntartásához). A vámpírok gyorsasága emberi szem számára követhetetlen, fizikális erejük messze felülmúlja egy emberét, érzékszerveik kifinomultak, különös tekintettel a látásukra, és hallásukra. A szaglásuk jóval fejlettebb egy emberénél, de nem éri el egy vérállat szintjét. Az átlag vámpírok nem képesek napon tartózkodni, mert az megégeti őket. Ha ezüsthöz érnek, az sav-szerű égési sebeket okoz a testükön. A keresztektől nem félnek, a többség kifejezetten kedveli ezt a motívumot és fokhagymával sem lehet különösebb hatást elérni náluk. Vámpír csak és kizárólag emberből vagy félvámpírból lehet, oly módon, hogy egy másik vámpír kiszívja az összes vérét, és megitatja a sajátjából. Ezt a folyamatot nevezzük beharapásnak. Ezek után egy-két órán belül az ifjú vámpír teste meghal, és teremtője fennhatósága alatt elkezdi öröklétét. A vámpírok bárhol előfordulhatnak, Bite City-t kivéve, ám van egy saját városuk is, Night Blood, ahol örök éjszaka honol. Társas lények révén a legtöbb vámpír klánokba, vagy nagycsaládokba tömörül, a magányos vámpír kifejezetten ritka. A klánok és nagycsaládok közötti alapvető különbség abban rejlik, hogy bár mindkét esetben számos vámpír él egy nagyobb házban (ezt olykor fészeknek is szokás nevezni), a nagycsaládok vámpírjait összeköti a vér (többnyire több generáció él együtt), kisebb létszámú csoport, és szinte kivétel nélkül ugyanaz a vezetéknevük. Míg a klán jóval több főt számlál, nem köti őket össze rokonság és a neveik is teljes mértékben eltérnek.


Krusnyikok:
A krusnyik a vámpír egy alfaja. Tulajdonképpen olyan vámpírt takar, aki más vámpírok vérével is, vagy kizárólag azzal táplálkozik. Krusnyikká válni tudatosan is lehet, például ha két (vagy több) vámpír sokáig él táplálékszegény környezetben, egymás vérét kezdik inni, és ezt olyan mértékben megszokják, hogy krusnyikká válnak. Táplálkozásukat leszámítva a krusnyikok nem igazán különböznek a többi vámpírtól, erejük nem nő meg a másfajta táplálkozástól, pusztán csak kevesebbszer és kevesebb vért fogyasztanak, mint a normál vámpírok. Míg a rendes vámpírok el tudják rejteni szemfogaikat, egy krusnyiké állandóan látható, hosszú és hegyes. Krusnyikok ritkán vérengzenek, hiszen a vámpírvér táplálóbb az emberinél, hosszú időre jól tudnak lakni kevéssel is. A vámpírpopulációt tekintve arányuk közel 10%, ezért hagyomány, hogy legalább egy Herceg krusnyik legyen, a többiek közvetlenül alá vannak rendelve és neki engedelmeskednek.


Bűnfalók:
Olyan vámpír, aki átváltozásakor (a harapást követő 24 óra alatt) nem tud, vagy nem akar emberi vért magához venni. Mentesülnek a vámpírok „gyengeségei” alól, képesek korlátlan ideig akár tűző napon tartózkodni, emberi ételeket enni, nem égeti meg őket az ezüst stb. Vér helyett mások bűneivel táplálkoznak, amit egy igen látványos, vörös fénnyel járó folyamattal szájon át szívnak ki (kívülről az eljárás meglehetősen hasonlít egy csókhoz). A bűnökkel együtt lemásolják az illető emlékeit, készségeit, valamint minden mást, amit az élete során tanult (tehát képességeket ezzel nem lehet másolni!). Mivel a bűnfaló testében csak és kizárólag az őt vámpírrá tévő vámpír vére kering, általában sápadtak, nem kifejezetten izompacsirták és kissé fáradékonyak, akár csak egy vérszegény ember. A bűntelenítési eljárást követően az emberek meghalnak, a többi faj tagjai legyengülnek. Nem táplálkozhatnak angyalokból, démonokból, tündérekből, istenekből és sárkányokból. Sajátos kapcsolatban állnak a krusnyikokkal, egyszerre gyűlölik őket és vonzódnak hozzájuk. Az erőteljes krusnyikok (grófok, bárók, Herceg) közelében általában van egy-kettő, egyfajta se veled, se nélküled kapcsolatban, hiszen a bűnfalók tulajdonképpen bűntelen vámpírok, a krusnyikok pedig a lehető legbűnősebbek, mivel ha úgy tekintjük ők még kannibálok is. A Bűnfalók átlagosan a vámpír társadalom 10%-át teszik ki, így kötelezően az egyik Vámpírhercegnő Bűnfaló, a többiek közvetlenül alá vannak rendelve, és neki engedelmeskednek. Mivel a bűnfalók is vámpírok, másik bűnfalótól, vámpírtól vagy krusnyiktól nem lehet gyermekük. A vámpír fajleírásban engedélyezett fajokkal képesek szaporodni, gyermekük félvér lesz, amennyiben vámpírrá teszik, az utód saját maga dönti el, vámpír, krusnyik vagy bűnfaló lesz-e.


Tisztított vámpírok: A tisztított vámpírok száma alig két számjegyű. Bizonyos fanatikus csoportok, akik a vámpírlétet élet és halál közti elfajzásként értelmezik, kísérleteznek egy technikával, amivel a beharapott vámpírokat ismét emberré, vagy megközelítően emberré lehet tenni. Az eljárás lényege, hogy az elfogott vámpír összes vérét átvezetik egy berendezésen, ami kiszűri belőle a vámpírvírust. Az eljárás eléggé barbár körülmények között zajlik és annyira tökéletlen, hogy a halálozási arány 99%-os. Azon kevesek, akik mégis túlélik, leginkább a félvámpírokhoz hasonlítanak ezután. Képesek szilárd ételt fogyasztani, a napon tartózkodni, nem vagy csak kis mértékben kívánják a vért, ugyanakkor érzékeik, reflexeik, gyorsaságuk és testi erejük felülmúlja egy emberét. A tisztított vámpír nem egy természetes alfaj, magát az eljárást teljesen épen túlélni szinte lehetetlen. Az áldozatainál a legenyhébb tünet a teljes memória vesztés, de a többség megbomlik. Amennyiben egy ilyen csoport tevékenységére fény derül, a Király és a Hercegek szinte azonnal lecsapnak rájuk, igyekeznek mindet teljesen felszámolni.


Hierarchia és legendárium

A vámpírok társadalmának élén áll a Vámpírok Királya. A jelenlegi Király Justin Ferrow (korábbi nevén Malwrick Sansar), az előző Királyt (Arexion Sansar) halottnak tartják, a második világháború idején megszállottak egy csoportja betört a Királyi palotába, hatalmas pusztítást vittek véghez, megölték a Királyt, és kiirtották a nemesek nagy részét. Sokan meghaltak és még többen eltűntek.
A legenda szerint a legelső vámpír Káin volt. Lucifer és Lunar olyan mértékű sötétséget és vér után sóvárgást plántált a lelkébe, mely végül szépen lassan felemésztette őt. Mivel még Lucifer sem tudhatta előre, vajon miféle hatalommal bír ez az új létforma, meggondolván magát Sharedát küldte a megölésére, ám ő képtelen volt ezt megtenni. Káin örök életre kárhoztatva kivárta, amíg a Földet benépesítik az emberek, majd tizennégy gyermeket nemzett, akiket húsz éves koruk körül megfertőzött saját bűnös vérével, így teremtve meg a vámpírok faját. Ezután Káinnak nyoma veszett. Valószínűleg még most is él, ám nem tudni, vajon merre. Az általa teremtett vámpírok szaporodni kezdtek, a vér egyre hígult, különféle alfajok jöttek létre. Egy nap a tizennégy ősvámpír között vérre menő viszály támadt, melynek oka feledésbe vész, egymást kezdték levadászni, mígnem csak egyikük maradt életben. Ő volt Arexion Sansar, aki miután elfoglalta a Vámpírok Királyának trónját (amit ő hozott létre) tizennégyet leszármazottai közül a többiek fölé emelt, Hercegként, illetve Hercegnőként, testvérei emlékére. Ő volt a vámpírtörténelem első Királya. Különleges képessége az volt, hogy vámpírnőnek is képes volt gyermeket nemzeni, többezer éves élete alatt számtalan utódja született, ezek közül nem mindenkit emelt fel különböző rangokra. Egyenes ági leszármazottai (nem feltétlen gyermekei, lehet az unokája, dédunokája, ükunokája stb.) a Vámpírhercegek/Hercegnők. A többség semmit sem tud valódi származásáról. Utolsóként született gyermeke a jelenlegi Király, Justin Ferrow, akivel "halála" óta is tartja a kapcsolatot. Arexion valójában nem halt meg, az ostrom során régi barátja Lacrien de Lacroix bezárta egy antik tükörbe, ahonnan képtelen kijönni, és csak akkor képes kapcsolatba lépni bárkivel, ha az egyenesen a tükör elé áll. Justin volt az egyetlen, aki eddig tudott róla, és képes volt vele kommunikálni.

A Vámpírok Királya után a hierarchia következő fokán áll a tizennégy Herceg. A név megtévesztő, ugyanis valójában hét Herceg és hét Hercegnő van, ezek közül egy Herceg kötelezően krusnyik, egy másik pedig bűnfaló. Amennyiben a Vámpírok Királya nem tudja vagy nem akarja többé ellátni a feladatait, a trónt átveszi tőle az Első Herceg, miután teljesített bizonyos kritériumokat (összes többi testvére elfogadja a fennhatóságát, és legalább egy utóddal rendelkezik). Amennyiben ő sem képes átvenni a trónt, követi a Második Herceg és így tovább. A Hercegek számai nincsenek szinkronban a korukkal. Hercegnek születni kell, a Király feladata felkutatni uralkodása alatt az erre a feladatra leginkább alkalmasakat, így például a Hetedik Herceg lehet több ezer éves, míg az Első csak pár száz. Csak az első négy Herceg képes gyermeket nemzeni, és másik vámpírt létrehozni, a többiek a szó minden értelmében terméketlenek, hacsak valamilyen módon (pl.: Alkuval, mágiával stb.) ezt meg nem változtatják.
Vámpírhercegek/Hercegnők névsora:

1. Herceg: Justin Ferrow / Láncosherceg
2. Herceg:  Armo Glumerus / Denevérherceg - halott
3. Herceg: Randolph Bonne
4. Herceg: halott
5. Herceg: Friedrich Heinz von Drachel(krusnyik) / Krusnyikherceg
6. Herceg: Henry Mourdock / Árnyherceg
7. Herceg: Seven Prince/Imitsu Misiranu /Lélekherceg
8. Herceg:  Alexandr Romanov / Kínzóherceg
9. Herceg: halott
10. Herceg:  halott
11. Herceg: halott
12. Herceg: halott
13. Herceg: halott
14. Herceg: halott (bűnfaló)

A Hercegek alatt helyezkedik el a Vámpír Nemesség, a nemesi rangok (gróf, báró, vicomte) hasonlóak az emberiekhez, és az ifjú vámpírok teremtőjüktől öröklik. A nemes vámpírokat egy dolog különbözteti meg a közvámpíroktól, ez pedig az a tény, hogy képesek természetes úton gyermeket nemzeni más fajoktól. Két vámpírnak nem születhet gyermeke, csak abban az esetben ha az egész uralkodói család kihal. Ilyenkor a két vámpír által nemzett gyermek fogja átvenni a trónt, és új vérvonalat alapít.

Napkór:
Előfordulása: Csak és kizárólag a FÁT területén honos ez a betegség.
Tünetei: Először fejfájás, émelygés, majd fekete foltok jelennek meg a vámpír bőre alatt, égő, maró érzés belülről, később apró lyukak megjelenése a test minden részén, melyek egyre nagyobbak és nagyobbak lesznek, és végül a bőr elszenesedése.
Leírás: Egy ritka vámpírbetegség, melyet a nap erős sugarai okoznak. Csak napfényes időben, a kritikus 12-15 óra között lehet elkapni. Ha egy ázsiai vámpír ilyenkor kint tartózkodik a napon, és nem ügyel eléggé magára, könnyen elkaphatja. Embereknél ezt nevezik napégésnek, de vámpíroknál ez egy elég komoly betegség, melynek lefolyása 1-2 hétig tart, és mindig halállal végződik. Ellenszere nincs, mert a vámpír lassan, belülről ég el, szenesedik el.



Hierarchia:

-Hercegek
-Bárók
-Grófok
-Vicomték
-Lovagok
-Közvámpírok

A Vicomtétól felfelé képesek gyermeket nemzeni (férfiak, nők egyaránt), más fajba tartozóktól (ez alól kivételt képeznek a Negyediknél nagyobb számozással rendelkező Hercegek). Tulajdonképpen az erő különbözteti meg őket egymástól. A Lovagok és a Közvámpírok között az az alapvető különbség, hogy a Lovagoknak minimum egy képessége ölésre való, míg a közvámpírok képességei önmagukban nem elegek ahhoz, hogy bárkit is megöljenek. A Vicomtét a Lovagtól a nemzési képesség különbözteti meg, ők képesek gyermeket nemzeni, de csak egyet, és legalább egy képességük ölésre való. A Grófoknak két-három gyermeket képesek nemzeni, és hivatalosak a vámpírnemesség eseményeire pl.: Vérhold Fesztivál, Vámpírok Bálja. A Bárók korlátlan számú gyermek nemzésére képesek és természetesen hivatalosak a vámpírnemesség eseményeire. A Hercegeket maga a Vámpírok Királya hozza létre, számuk korlátozott (13+1), és akárhány gyermek nemzésére képesek.
Ezenfelül a Lovagok elszámolással tartoznak a Vicomtéknak akik a Báróknak és Grófoknak, akik pedig a Hercegeknek tesznek jelentést a birtokukba jutott információkról.

Shareda
Shareda egy vak démon, aki a Vámpírok Krónikásaként ismert. Mindent tud, ami a vámpírokkal kapcsolatos, múltjukat, jelenüket, jövőjüket ismeri, akár a tenyerét, de elég szótlan, szinte lehetetlen bármiféle információt megtudni tőle, hacsak ő nem akarja úgy. Ennek ellenére személyes felelősséget érez irántuk, és előfordul, hogy segítséget nyújt, a nagy döntések meghozatalakor, bár mindig csak közvetve.